Az Igazságügyi Minisztériumban töltött évek (1986-1990)

Átirat:

’87 annyiban érdekes, és ezt feltétlenül szeretném szóba hozni, és nem véletlenül említettem, hogy ez szerintem egy arany időszaka az igazságügyi minisztériumnak és magának a kodifikációnak is, hogy megszületik a jogalkotási törvény. Ez ugye elsőre valószínűleg nem mond senkinek semmit, de van egy nagyon fontos tétele ennek az új jogalkotási törvénynek, mégpedig az, hogy megszünteti az elnöki tanácsnak az országgyűlést helyettesítő jogkörét. Lehet, akkor erről pár szót azért említenék, ugyanis gyakorlatilag azzal, hogy kvázi az országgyűlést mentesítsék a munkája alól, vagy a terhek alól, 21 országgyűlési képviselőből annó az átkosban létrehoztak egy elnöki tanácsot, és az elnöki tanács törvény erejű rendeleteket alkothatott, méghozzá törvényalkotási jogkörben, tehát lényegében az országgyűlést helyettesítve.

Ennek köszönhetően valóban, főleg a ’60-as években az országgyűlés gyakorlatilag tartott egy tavaszi ülésszakot és tartott egy őszi ülésszakot. Egy-két nap, tehát semmi több, semmilyen folyamatos országgyűlési munka nem zajlott, hanem helyette, az országgyűlés helyett a törvényerejű rendeletekkel az elnöki tanács döntött ezekben a kérdésekben. Például 1963-ban egyetlen egy törvény születik meg Magyarországon, a jövő évi költségvetési törvény.

Semmi más, helyette, még egyszer mondom, törvény erejű rendeletek születnek. Na most ezt a jogalkotási törvény megszünteti. Visszakerül tehát a törvényalkotás jogköre a Parlamenthez.

Az más kérdés, hogy az akkori Parlament azért egy elég sajátos összetételű. Talán az idősebbek emlékeznek rá, hogy ott kvóta alapján még ilyen fejkendős népi ruhában is hölgyek ott ültek, mert kellett a női kvóta és kellett bizonyos származási kvóta alapján is betölteni a képviselői helyeket. De 1985-ben azért történik egy jelentős változás, és ez is jelzi, hogy valami rés ütődik azért a rendszeren, ugyanis megengedik azt, hogy nemcsak az MSZMP jelöltjei indulhatnak országgyűlési választáson, hanem 1985-ben már a Hazafias Népfront programját felvállaló független képviselő jelöltek is.

És meglepő módon két ember, Király Zoltán szegedi újságíró, és Czoma Lajos, ő a Keszthelyi Kastélymúzeumnak az igazgatója, független képviselőként bekerül az országgyűlésbe. Később pedig, mert akkor még létezik ilyen intézmény, hogy ha a választópolgárok megpróbálnak bizalmatlansági indítványt benyújtani egy országgyűlési képviselővel szemben, akkor helyközi választást kell tartani, és így sikerül kimozdítani néhány mamelukot az országgyűlésből, és bizony, még a rendszerváltoztatás előtt, tehát még ’90 előtt bekerül az átkos parlamentbe Debreczeni Jóska például az MDF színeiben, Roszik Gábor szintén MDF-es képviselő, az SZDSZ-től is kerül be.

Tehát, ha emlékszem, négy ember bekerül így, és a Tamás Gazsi is, Tamás Gáspár Miklós is, és Rózsa Edit volt még. Tehát ők négyen kerültek be így, pótválasztás keretében az akkori parlamentbe. Akik egyébként velünk rendszeresen fölveszik a kapcsolatot az igazságügyi minisztérium kodifikátoraival, és talán legélőbb velük a kapcsolatuk.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez még semmilyen ellenzékiséget nem jelent részünkről, és különösen nem a részemről. Én köztisztviselő vagyok, és végzem a munkámat. Viszont szeretnék megemlékezni mindenképp, és megemlíteni valakinek a nevét, a minket felügyelő, tehát a közjogi részleget felügyelő miniszterhelyettest, úgy hívják, hogy Petrik Ferenc.

Petrik Ferenc az, akit szerintem nem egészen méltón ma nem tartanak nyilván, miközben neki köszönhető ez a bizonyos jogalkotási törvény koncepciója és a megszületése, neki köszönhetőek azok a szabadságjogot szabályozó első nagy törvények, gondoljunk itt az egyesülési törvényre, a gyülekezési törvényre, a sztrájkjogról szóló törvényre, amelyeket tervezett formájában ő elkészíttett velünk, például a gyülekezési törvényt, azt én készítem el, legalábbis a tervezetét. Az más kérdés, hogy akkor még Markója az igazságügyi miniszter, akinek különböző botrányai miatt, – most nem fogom – az egyik, egy külügyi fogadáson nem éppen józanul az akkori amerikai nagykövet feleségének tett egy illetlen mozdulatot, és végül ez volt az a csepp a pohárba, ami miatt őt el kellett bocsátani, és talán bocsánatos az is, hogy ezt elárulom, hogy vele például délelőtt nem lehetett értekezni, és nem lehetett kapcsolatba lépni, ő délelőtt megivott egy üveg Ararát konyakot, ebédnél lefeküdt, délután 4-5-re úgy, ahogy kialudta magát, és akkor rendelte le a mi vezetőinket, főosztályvezetőt, vagy más szintű vezetőket ilyen miniszteri eligazításra. Én nála soha nem jártam, ezt természetesen az én vezetőimtől tudom, meg ők mindig morogtak, hogy nekik ott kellett maradni a munkaidő után is.

1987, bő egy éve vagyok ott a minisztériumban, és mondom kapom az ilyen egészen szép feladatokat, amikor is az osztályvezetőm behív magához, és egy kicsit hasonló játszódik le, mint ami az Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, ugyanis elmondja számomra az illető, hogy ő most bemegy a pártközpontba, és valószínűleg egy-másfél év múlva visszajön majd miniszterhelyettesként. Ehhez azt kell tudni, hogy akkor bizonyos minisztériumok, a legfontosabb minisztériumok, és ehhez tartozott azért az igazságügyi minisztérium is, a HM (hadügy), a belügy, PM (pénzügy), közvetlen pártirányítás alatt működött. Tehát gyakorlatilag, ha mi csináltunk egy előterjesztést, akkor nem a kormány számára csináltuk, mondjuk egy jogszabálytervezetről, hanem az volt a fedlapon, hogy „Előterjesztés az MSZMP Központi Bizottsága számára.”

Ha az pozitív jelzéssel visszajött, akkor csak levettük a borítót, és utána az került rá, hogy előterjesztés a kormány számára. És ugyanazzal a szöveggel ment be. Nyilvánvaló, hogy a kormány azok után, hogyha a Központi Bizottság rábólintott egy előterjesztésre, azzal ők már nem foglalkoztak érdemben, hát nyilvánvaló, hogy nem mertek beleszólni és azon változtatni, tehát az már egyértelműen zöld utat kapott.

Éppen ezért – és most egy picit ugrok csak egy megjegyzés erejéig -, nem véletlenül mondta később 1988-ban [’89-ben] egy MSZMP KB ülésen Grósz Károly, az akkori főtitkár, hogy a jogászok jégre vitték a politikát, és majd ezt el fogom magyarázni, hogy miért tette ezt a megjegyzést. Ugyanis így csúszik át először a KB-n a gyülekezési törvény tervezete, ami ’88 elején [’89 elején] meg is születik a parlamentben, így csúszik át az egyesülési törvény tervezete, így születik meg egy jogszabály, ami már kimondja azt, hogy lesz majd alkotmánybíróság Magyarországon, stb. stb.

Visszatérve az előző esetre, tehát behív az osztályvezetőm, és közli velem, hogy ő már megbeszélte a főosztályvezetővel és a miniszterhelyettessel, aki Petrik Ferenc, hogy én legyek az utódja, de van egy feltétel, csak akkor tudok utód lenni, ha párttag leszek. És szeretném hangsúlyozni, hogy nem tudatos ellenzéki magatartásból és megfontolásból, nyugodtan mondhatjuk megint, hogy lustaságból inkább, vagy nemtörődömségből, én azt mondtam, hogy nézd, ha én hivatásos katonaként nem lettem párttag, akkor én ezért sem leszek most párttag, tehát nem léptem be az MSZMP-be, a legnagyobb meglepetésemre így is osztályvezetőnek kineveztek, és így éltem meg osztályvezetőként azt, hogy bejön az új vezetés, Markóját kirúgják az előbb említett botrány miatt, és bejön Kulcsár Kálmán akadémikus igazságügyi miniszterként, és behoz két miniszterhelyettest, Sárközi Tamást és Kilényi Gézát, Sárközi Tamás a gazdasági jogi kodifikációt veszi szárnyai alá, Kilényi Géza pedig a közjogi kodifikációt, át is alakítják a minisztériumot, és én akkor főosztályvezető helyettes leszek Papácsy Edit vezetése alatt a közjogi főosztályon, és ’88-tól kezdve így dolgozunk tovább. Lényegében akkor kerülnek elfogadásra az általam említett törvénytervezetek, amelyek, hangsúlyozom, már kidolgozva az új vezetést már a fiókban várták, tehát igazából ezeket csak elő kellett venni, és természetesen az érdemet már az új vezetés aratta le ezzel kapcsolatban.

De végül is azt kell mondanom, hogy az érdem őket is megilleti, hiszen még egyszer mondom a pártközpont átengedte, átverte, és a kormányon keresztül is ez elfogadást nyert.  Abban az időszakban még az volt a szokás, hogy az országgyűlési képviselők ilyen megyei képviselőcsoport gyűléseket tartottak, és le kellett menni, hogyha beterjesztésre került egy törvénytervezet vagy törvényjavaslat, akkor le kellett menni meggyőzni a képviselőket előzetesen, hogy miért jó az, és miért kell azt elfogadni. És én így találkoztam életemben először Tölgyessy Péterrel egy ilyen vita keretében, aki a Jogtudományi Intézetet képviselte, és pont a gyülekezési jog és egyesülési jogról szóló törvényjavaslatról vitáztunk együtt, és feltűnt az, hogy egy nagyon szimpatikus, állati jó eszű, tényleg keményen vitatkozni tudó partnert sikerült szerezni erre a bizonyos vitaestére.

Én persze képviseltem az IM álláspontját, ő bizonyos szempontból opponálta és kritizálta a tervezeteket. Így jutunk el, ’89, igen ’89-ről szól a történet, annyit tudni kell, hogy Kilényi Géza, amikor bejön az igazságügyi minisztériumba, ő azzal a felhatalmazással jön be, Kulcsár Kálmántól kapott felhatalmazással, hogy kidolgozzon egy új alkotmánytervezetet. Ki is alakít egy olyan csapatot, 6 embert kiválaszt a minisztérium dolgozói közül, akik függetlenítve vannak minden más feladattól, és plusz én leszek a plusz egyedik, tehát 6 plusz egy főből áll ez a bizonyos alkotmány előkészítő csapat.

Nekem nem az alkotmánnyal kell igazából foglalkoznom, hanem Kilényi Géza rám bízza egyedül az alkotmánybíróságról szóló törvény tervezetét. Ezt azért emelem ki, mert később ennek komoly jelentősége lesz a sorsom alakulásában. És rendszeresen pénteken van egy ilyen megbeszélés, ahol megtárgyaljuk, hogy meddig jutottunk el a tervezetben.

Több különböző tervezet elkészül, szakmai egyeztetések történnek ezzel kapcsolatban, stb. stb. És nekem azért a munkám megmaradt természetesen az eredeti, tehát a főosztályvezetői [-helyettesi] feladatom, tehát emellé kaptam ezt plusz feladatként.

És ekkor már azért, még egyszer mondom, bár távol tartom, mint köztisztviselő – bár akkor még ez a fogalom nem ismert, de minisztériumi tisztviselő -, a napi politikától. De hát természetesen tudomást szerzek arról, hogy ’89. március 15-én bizony mekkora tömeg gyűlik össze a Szabadság Téren.

Szamizdatban, a Beszélőben tudom olvasni, hogy kik szólaltak föl, körülbelül mit mondtak, a 12 pontot, és amit végül is Cserhalmi olvas föl a tévé székházának, a Szabadság Téri székházának a lépcsőjéről. Ahogy Csengey Dénes a nép nevében elfoglalja a Magyar Televíziót. Erről azért van tudomásom.

De még egyszer mondom, én úgy vagyok vele, hogy én párt és politika semlegesen, mint minisztériumi dolgozó kell dolgoznom. És ugyanígy természetesen tudomásom van a romániai falurombolás elleni nagy tüntetésről. Én ezeken nem veszek részt.

Ami a legelső kvázi ilyen aktív részvételem az 1989. június 16-a, Nagy Imre újratemetése, ahol is ilyen nyomatékos figyelmeztetést kapunk a pártközpontból, minden minisztérium, hogy természetesen megtiltani nem tilthatják meg. Egyébként munkanapról van szó, tehát dolgozni kellene.

Nem tilthatják meg, hogy részt vegyünk ezen a Hősök terén lévő újratemetéses megemlékezésen, de melegen ajánlják, hogy ne vegyünk részt. Éppen ezért a minisztériumból emlékeim szerint csak hárman mentünk el erre a bizonyos eseményre. Én megmondom őszintén, hogy én ezt előre azért bejelentettem az akkori főosztályvezetőmnek, Papácsy Editnek, aki mondta, hogy „Rátok bízom, azt csináltok, amit akartok.” És így elmentünk.

Tehát én helyszínen néztem végig, illetőleg hallgattam végig ezt. Az egy picit meglepett, hogy utána mekkora hozsanna volt, hogy Orbán Viktor nyilvánosság előtt bemondta, hogy szovjet csapatok kivonása, stb. Ugyanis én akkor már olvastam a Beszélőből, hogy ez százezres tömeg előtt elhangzik 89. március 15-én. Az más kérdés, hogy azt a televízió és a rádió nem közvetíti. Tehát arról valóban csak azok értesülnek, akik ott vannak a Szabadság Téren, illetve akik olvassák a szamizdatirodalmat.

De talán mind a mai napig ez a hit, illetőleg ez a, hogy mondjam, fáma azért az emberek tudatába benne van, hogy Orbán Viktor mondta ki legelőször ezt. Szeretném hangsúlyozni, hogy egyértelműen tény szerint nem. Az más kérdés, hogy valóban egy bátor tett volt, bár azt is tudni kell, ezt ma már a mai fejemmel tudom, meg későbbi pozíciomból fakadólag.

Miután bizonyos kormányelőterjesztéseket és kormányülések jegyzőkönyveit olvashattam később, hogy erről a döntés már korábban megszületik, sőt megszületik a megállapodás is. Tehát Orbán Viktor egy kész tényt jelent be. Az más kérdés, hogy a közvélemény akkor még erről nemigen tud.

Jön, még mindig maradjunk ’89-nél, mert nagyon fontos. Ugyanis természetesen tudomást szerzek arról is, hogy egy ügyvéd, méghozzá Kónya Imre, akit később aztán nagyon jól és közelről is megismerek, barátaival létrehozza a Független Jogász Fórum-ot. Ez valamikor ’89 tavaszán történik, ha jól emlékszem.

És létre is jön kezdeményezésükre az Ellenzéki Kerekasztal. Ehhez azonban azt is meg kell jegyezni, hogy az egyesülési törvénynek köszönhetően, és akkor itt térnek vissza a Grósz megjegyzésére, aki mondom, azt mondta, hogy a jogászok jégre vitték a politikát, az Egyesülési Törvényt felhasználva ellenzéki szervezetek kezdtek megjelenni és megalakulni. Például ’87-ben Lakitelken megalakul a Magyar Demokrata Fórum, még először mozgalomként, és jóval később alakul át hivatalosan párttá, lényegében Antall Józsefnek köszönhetően.

De a Szabad Kezdeményezések Hálózata létrejön ’88-ban, amiből aztán később az SZDSZ. Illetőleg ’89-ben [’88-ban] létrejön a Fidesz, és erről azért szeretnék szólni, mert kapunk egy olyan, pártközpontból egy olyan utasítást, hogy mutassuk ki, hogy bűncselekményt követtek el, és büntető eljárást kell indítani a Fidesz megalapítóival szemben. Mert azt kell bebizonyítani, hogy egypártrendszer van Magyarországon, és minden ilyen szervezet, amelyik pártként, politikai pártként kíván működni, az alkotmánysértést, bűncselekményt követ el.

[Ez kifejezetten egyértelműen a Fidesz ellen irányult?] Ez kifejezetten, egyértelműen a Fidesz ellen irányult. Én emlékszem, hogy mennyire komolyan izzadt az akkori főosztályvezetőnk, mert természetesen nem tudtuk kimutatni, megvallom őszintén, hogy nem is nagyon akartuk kimutatni, de nem is tudtuk kimutatni azt, hogy ez valóban bűncselekmény. Én részben azért sem akartam, és ebben még mindig nincs politikai állásfoglalás részemről, mert ebben az időszakban barátaimmal rendszeresen járunk a Bibó kollégiumba focizni.

Ennek a Bibó kollégiumnak akkori igazgatója Stumpf Isti, akiről az előbb már szóltam, mert volt katonatárs és volt egyetemi csoporttárs, és ő engedi meg azt nekünk, hogy oda járjunk rendszeresen focizni szombat délelőttönként, és néha Orbán Viktor, Kövér Laci és a többiek is lejönnek, ha nincsenek annyian, vagy otthon vannak, mármint a kollégiumban. Tehát néha focizunk velük is, egyébként négy-öt év korkülönbség van közöttünk, tehát ismerjük egymást legalábbis ilyen tegező viszonyban. És hát éppen ezért volt számunkra egy kicsit furcsa a barátaimmal együtt, akikkel mondom jártunk rendszeresen focizni, hogy pont ezek ellen, a srácok ellen kellene nekünk jogilag kimutatni, hogy bűncselekményt követnek el.

Na a lényeg az, hogy a hivatalos állásfoglalás nyilvánvalóan a Központi Bizottság számára nem nagy örömmel, de azt mutatta ki, hogy itt bizony nincs keresnivalója a büntetőjognak, tehát nem lehet büntető eljárást indítani. Egyébként nem sokkal később aztán az SZDSZ is párttá alakul, a Magyar Demokrata Fórum is, stb. stb.

A Független Kisgazdapártnak nem kell parttá alakulnia. Épp Antall József bizonyítja be nekik, hogy ők lényegében nem lettek megszüntetve, tehát ők jogfolytonosan folytathatják pártként a tevékenységüket.  De akkor nagyon sok – lényegében, mint a friss eső után a zöld fű -, rengeteg párt alakul, néhány történelmi párt is újra bontogatja szárnyát, illetve nagyon sok újonnan alakult párt is létrejön.

És az Ellenzéki Kerekasztal kezdeményezésére születik meg az a kompromisszumos megállapodás, hogy nemzeti kerekasztaltárgyalásokat kell tartani. Ez 1989. június 13-án születik meg a megállapodás, de azért ahhoz, hogy ehhez eljusson egyáltalán a magyar politikai állapot, azért szerintem egy kis külpolitikai kitekintést kell tenni, amiről megmondom őszintén, én is jóval később tudok csak, és szerzek tudomást.

Mert nyilvánvaló, és ezt később Antall József sem vitatta el, sőt kifejezetten hangsúlyozta, és majd kiderül, hogy miért tudom ezt elmondani szintén, hogy ehhez az akkori nemzetközi helyzet, – vegyük elő a Tanúból azt a híres mondást: „a nemzetközi helyzet fokozódik” -, is hozzájárult, hiszen a Szovjetunióban igaz, 1985-ben új SZKP főtitkár lesz, Gorbacsov személyében, aki meghirdeti ’86-ban a Peresztrojkát, ami egy gazdasági-politikai változást indít el a Szovjetunióban. Találkozik Reykjavíkban az öreg Bush-sal, az Egyesült Államok elnökével, ahol születik egy olyan megállapodás, hogy egyik ország sem fog beavatkozni más ország, és most nem az egymás, hanem harmadik idegen ország belügyeibe. Tehát bármi is történik, akkor is lényegében nem fog bekövetkezni az, ami akár ’56-ban Magyarországon bekövetkezett.

Erről egyébként, erről a megállapodásról, nekem Antall József azt mondta később, hogy ők ’88 elején szereznek igazából tudomást. Tehát érdekes módon addig ez az akkori demokratikus ellenzék számára is, ha nem is titok, de igazából nincs megerősítve ez az információ, és ha belegondolunk, lényegében ’88-tól kezdődően kezdenek ezek a bizonyos ellenzéki mozgalmak erőre kapni, valószínű részben annak is köszönhető, hogy tudják, hogy független attól, hogy a szovjet csapatok még itt állomásoznak ideglenesen, elég régóta Magyarországon, és hogy még mindig egypártrendszer van, és azért van 850 ezer pártállami tag a magyar társadalomban, azért lehet érezni azt, hogy itt bizonyos változások történnek. És számomra viszont igazából azt jelzi, hogy ez a rendszer kezd töredezni, amit említettem, hogy hivatásos katonaként se kényszerítenek bele abba, hogy párttag legyek, és az igazságügyi minisztériumban pedig osztályvezető lehetek úgy, hogy szintén nem vagyok párttag, miközben pár évvel korábban, vagy akár tíz évvel korábban ez elképzelhetetlen lett volna.

Visszatérve a nemzeti kerekasztaltárgyalásokra, ugyanis ez számomra egy sorsfordító esemény, ugyanis egyszer csak egy pénteki napon, amikor szokásos módon ez az alkotmány előkészítő csapat összeül, Kilényi Géza azzal az információval és hírrel jön, hogy megállapodott az MSZMP az Ellenzéki Kerekasztallal, hogy létrejön egy ilyen tárgyalás, és visszavonásra kerülnek a Parlamentből azok a benyújtott, IM által már elkészített törvényjavaslatok, beleértve az új alkotmány tervezetét is, mert az is már el volt készítve és be volt terjesztve, az alkotmánybíróságról szóló törvénytervezet és más egyéb törvénytervezetek, amelyek majd alapját fogják képezni a nemzeti kerekasztaltárgyalásnak. És elmondta, ki melyik albizottságban, mert a munkát, a szakmai munkát a kerekasztal az különböző albizottságokban végezte, ki fogja képviselni lényegében az IM-et, ami egyben az MSZMP képviseletét is jelentette, hiszen még egyszer hangsúlyozom, a három oldal végül úgy alakult, hogy volt az egyik oldal az MSZMP, a pártállam vagy az állampárt; az Ellenzéki Kerekasztal; és volt egy vegyessaláta, egy harmadik oldal, amiben a legszélsőbalosabb Münnich Ferenc-Társaságtól kezdve a Hazafias Népfront és minden nőszervezet egy-egy képviselői is bennültek. És amikor eljutott hozzám, mondta a Géza, hogy „Jóska, te a másik kollégával együtt az 1/1-es Albizottságban fogsz dolgozni.”

Föltettem azt a naiv kérdést, hogy hát ne haragudj, – tegező viszonyban voltunk -, mi keresnivalóm van nekem a nemzeti kerekasztaltárgyaláson, amikor az MSZMP tárgyal és én párton kívüli vagyok, tehát nem vagyok párttag. És közölte, hogy „Ez nem kérdés, ez munkaköri feladat, te csináltad az alkotmánybírósági törvény tervezetét, számomra az nagyon fontos…” Hát később ki is derült, hogy számára szinte a legfontosabb kérdés az egész tárgyalássorozatban az alkotmánybíróság volt, hiszen ő alkotmánybíró szeretett volna lenni, ami később valóra is vált ez a vágy. És éppen ezért nekem abban az albizottságban részt kellett vennem, pártom kívüliként.

Egyébként a mi csapatunkban volt még egy párton kívüli az öt főből, Szalai Péter, későbbi alkotmánybíró, akinek most szűnt meg az alkotmánybírói megbizatása, ő a Pozsgai titkárságról szintén párton kívüliként került be a mi tárgyalódelegációnkba. Egyébként az öt főből egyetlenegy fiatal jogász volt csak, aki képviselte a pártközpontot, pont a Fejtinek a személyi titkára, György István, aki egyébként egy nagyon értelmes, nagyon felkészült, fiatal, nálam mondjuk pár évvel idősebb jogász srác volt. És ez is igazolja azt, hogy az MSZMP a ’80-as évek második felében azért rájött arra, hogy miután közvetlenül irányította az egyes minisztériumokat, nem csak politikai irányítás, hanem szakmai irányítás tekintetében, nagyon tehetséges, szakmailag felkészült fiatalokat bevitt a pártközpontba egy-másfél évre, akik aztán magas pozícióba visszakerülhettek mondjuk miniszterhelyettesként a minisztériumokba.

Ez a srác is így került be lényegében, és így lett a Fejtinek a személyi titkára. A lényeg az, hogy június 16-án volt a legelső ülésünk az 1/1-es Albizottságnak, természetesen előzetesen próbáltunk utánanézni, hogy kivel fogunk mi majd tárgyalni, hogy ki lesz majd velünk szemben az Ellenzéki Kerekasztal részéről, és a neveket meg is tudtuk, abból számomra néhány ismerős volt, hiszen Orbán Viktor, akivel sikerült együtt focizni, mert még egyszer mondom, szakmai beszélgetésünk soha nem volt, Tölgyessy Péter, akivel viszont volt már szakmai vitám, Kónya Imre, akit a tévéből ismertem, de egyébként személyesen nem, és volt két név, akik számomra idegenek voltak, Antall József és Boross Imre, ez nem azonos a későbbi kisgazda miniszterrel, ő volt akkor a kisgazdáknak a főügyésze, egy vidéki idős ügyvéd volt, nagyon erősen raccsolt, de kifejezetten ilyen régi vágású, csokornyakkendő, stb. Tehát egy nagyon elegáns úriember volt.

Iszonyú meleg nyár, megjelenik a tárgyaló delegáció, két emberen van zakó az egész csapatból, az egyik Antall József, a másik pedig ez a bizonyos ügyvédúr. Nagyon elegánsan megjelentek, és Antall kifejezetten azzal kezdte a tárgyalást, hogy ő kikérte magának a mi nevünkben, Szalai Péter és az én nevemben, hogy az MSZMP lényegében minisztériumi dolgozókat munkaköri feladatként rendel ki egy ilyen politikai tárgyalássorozatra, és megvallom őszintén, hogy valahol ez jól is esett, részben fölmentett az alól, hogy igen, akkor bár én ki vagyok rendelve munkaköri feladatként, de én akkor a saját szakmai véleményemet képviselhetem, és bármennyire is van bizonyos pártközpontbeli iránymutatás, hogy mit kell képviselnünk, én majd azt fogom képviselni, amit gondolok. Egyébként nem csak én voltam így, hanem az egész csapat, még beleértve Fejti személyi titkárát is, aki szegény rendszeresen úgy állt fel a tárgyalások után, hogy „Gyerekek, hát ezek után engem úgy, – nem fogom szó szerint idézni, csak azt mondom, hogy úgy – fenékbe fognak billenteni, hogy már megint mibe állapodtunk meg az Ellenzéki Kerekasztallal. Egyébként semmi különös dologban nem állapodtunk meg. Olyanokban állapodtunk meg, hogy elhagytuk azt, hogy a
társadalom vezető szerepe [vezető ereje] a munkásosztály, tehát ilyen marxista lózungok, amik a korábbi
alkotmányban benne voltak.

És a lényeg az, hogy ez az Albizottság tárgyalt három hónapon keresztül legtöbbet, gyakorlatilag hétvégeken is. Általában föl voltunk mentve egyébként a napi munkavégzés alól, gyakran előfordult, hogy 5-8 órákat is tárgyaltunk. Minden tárgyalási nap után a másik IM-es kollegám az lényegében kodifikálta azt a szöveget, amiben megállapodtunk, és azt mindig a következő ülés elején megbeszéltük és elfogadtuk.

Vagy javítottunk rajta közösen, vagy elfogadtuk, és akkor haladtunk tovább. Volt egy érdekessége azért az egész tárgyalásnak a szakmai szempontból, ugyanis viszonylag az elején Tölgyessy Péter, amire Antall József is rásegített, kijelentette, hogy a tárgyalandó tárgyak közül vegyük ki az alkotmánybíróság témáját. Hát mondanom se kell, hogy ez számomra egy komoly csapás volt, de nem számomra, hanem leginkább Kilényi Géza számára.

És az volt az indoka, hogy az alkotmánybíróság lényegében az alkotmánynak és a jogrendszernek egy olyan legmagasabb szintű jogvédelmi szervezete, amely egy szocialista jogrendszer esetében, amit szeretnénk felváltani, teljesen indokolatlan. Tehát egy alkotmánybíróság ne a szocialista jogrendszert védje, hanem majd, ha sikerül átalakítani a jogrendszert, sikerül egy új alkotmányt netán majd most itt a kerekasztaltárgyaláson megalkotni, akkor majd azt védje az alkotmánybíróság, ne a mostanit. És valóban, szó szerint a 24. óra előtti utolsó percig ez nem volt téma.

Nagyon komoly téma volt a köztársasági elnöki intézmény, ami először egy külön törvénytervezetként futott, és végül bekerült magába az alkotmányba. Nagyon komoly téma volt, hogy egyáltalán, hogy legyen megválasztva a köztársasági elnök, nép által, vagy pedig parlament által, mennyire erős legyen a jogköre, tehát mennyire legyen prezidenciális köztársaság Magyarország, az nagyon hamar eldőlt, hogy természetesen az új államforma a népköztársaságot felváltó köztársaság lesz. És ahogy említettem, a 24. óra utolsó percében, igaz ’89. szeptember 18-án születik meg a megállapodás. Ez egy hétfői nap, és kerül aláírásra, és 15-e péntek, amikor van az utolsó tárgyalásunk az Albizottságban, amikor is nagy meglepetésemre azzal jön az ellenzéki kerekasztal tárgyaló delegációja, hogyha hajlandóak vagyunk hétvégén letárgyalni tételesen betűről-betűre az alkotmánybíróságról szóló törvény tervezetét, és meg tudunk állapodni, akkor ez is bekerülhet a megállapodásba.

Hát természetesen választási lehetőség nem volt, sőt én kifejezetten örültem, hiszen én ezen az alapon kerültem egyáltalán bele ebbe a tárgyaló delegációba. Vállaltuk, szombat-vasárnap ott ültünk az igazságügyi minisztériumban, és egyeztettük. Az EKA részéről egyébként Sólyom László és Tölgyessy Péter vett részt, a mi részünkről az IM-es kollegám Somogyvári István és én, és a harmadik oldalról jött valaki, aki meg sem szólalt végig, hanem lényegében ilyen megfigyelő státuszban volt.

Sikerült megállapodni, sőt olyannyira sikerült megállapodni, hogy még abban az elvben is megállapodtunk, hogy a legelső alkotmánybírók hogy legyenek kiválasztva. És az a döntés, vagy az a kompromisszumos megállapodás született, hogy ne kerüljön feltöltésre a 11 fős alkotmánybíróság, hanem először csak 5 fő legyen majd megválasztva, kettőt adjon az MSZMP, kettőt adjon az Ellenzéki Kerekasztal, és legyen egy közösen megállapodott semleges személy. Méghozzá ez úgy kerüljön kiválasztásra, hogy az MSZMP is ad 10 nevet, az Ellenzéki Kerekasztal is ad 10 nevet, és kihúzhatnak 8-8 nevet a másik listájáról, és ami marad, azt már lényegében elfogadottnak kell tekinteni, és az már át fog menni majd a parlamenti választáson is.

Én lényegében ennek a megállapodásnak köszönhetően kerültem be magába a Parlamentbe, és vehettem részt a megállapodás aláírásakor is. Emlékem szerint a vadászteremben került végül is a megállapodás aláírásra, és nekem a középszintű bizottság előtt kellett beszámolnom, hogy még a megállapodás kiegészül az alkotmánybíróságról szóló résszel is, de utána ott maradhattam, és természetesen figyelemmel kísérhettem az eseményeket, így személyesen láttam azt, amikor az SZDSZ és a Fidesz, ha nem is vétózta meg, de kijelentette Tölgyessy Péter, hogy ők végül is nem írják alá, ehhez csatlakozott a Kisgazdapárt is aztán, de a lényeg az, hogy a többség végül is aláírta, és megszületett a megállapodás, és ekkor Antall József odajött hozzám, én Szalai Péterrel álltam egy sarokban, mint egy kisember, nyilvánvalóan, ott a nagyok között, és ő kifejezetten odajött hozzánk koccintani, utólag tudtam meg, hogy ő almalével, mert soha nem ivott alkoholt, – de hát az nem látszott a poharában -, koccintani, és annyit mondott, hogy „Fiúk, nagyon köszönöm, ez igazi férfi munka volt.” Na most, én lényegében ettől a pillanattól kezdve visszavedlettem köztisztviselővé, egy semleges minisztériumi dolgozóvá.

Az más kérdés, hogy nekem ez a három hónap egy mint intellektuálisan, szakmailag és emberileg is nagyon sokat adott, ugyanis Antall József személyében egy hallatlan felkészült, diplomatikus, igazi tanárembert sikerült megismernem, aki ráadásul többször olyan szép gesztust tett felénk, Szalai Péter és felém, ugyanis Orbán Viktor szakmailag nem sokszor szólt hozzá, vagy emlékeim szerint talán soha, de rendszeresen lekommunistázott bennünket. Tehát amikor volt valami vita, akkor ő azzal zárta, hogy „Persze ti kommunisták…” stb. stb.

Amit Antall József kért ki mindig a mi nevünkben, és mondta, hogy „Viktor ne hülyéskedj, te tudod legjobban, hogy abból az öt emberből ketten munkaköri feladatként, párton kívüliként ide vannak rendelve. Ne kommunistázd már le őket…” stb. stb.

Tehát ez nekem emberileg nagyon jól esett, de még egyszer hangsúlyozom, hogy intellektuálisan és szakmailag Antall József messze kiemelkedett közülünk, és később tudtam csak meg, hogy ő nem is jogvégzett, tehát gyakorlatilag csak jogászok ülünk ott, és erre egy nem jogvégzett személy az aki szakmailag viszi a prímet. Ráadásul egyértelmű volt az is, hogy az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalódelegációja részéről is, ő a „number one”, tehát ő a vezére ennek a csapatnak, és hallgatnak nagyon rá. Egyébként Tölgyessy volt még talán a másik, de egyértelműen Antall József volt a vezéregyénisége ennek a tárgyalássorozatnak, és lényegében ő érte el azt, hogy a kiinduló pont az 1848-as III. törvény és az 1946-évi I., tehát a köztársasági államformától kezdve, nagyon sok mindent ő ebből, mint történész ebből vezette le, és ebből kezdtük el azt az alkotmányjogi levezetést és szabályozást, ami végül is aztán a parlament által 1989. októberben, ráadásul az átkos parlament által elfogadást nyert. Ezzel kapcsolatban azért engedtessék meg számomra egy pozitív megjegyzés, hogy minden elismerésem azért azé a parlamentté, akik nyilvánvaló, hogy minden politikai és emberi meggyőződésük ellenére is elfogadták azt, hogy ami a nemzeti kerekasztaltárgyaláson megszületik, ők azt törvényként majd elfogják fogadni. Volt néhány bizonyos módosítás, nem jelentős, hanem inkább ilyen evegy-avagy, például ekkor kerül be az alkotmányba az, hogy az alkotmánybíróság székhelye Esztergom.

Tehát ez eredetileg Budapest lett volna, de akkor fölállt egy vidéki képviselő, és mondta, hogy „Minden itt van Budapesten, túlságosan fejcentrikus Magyarország, és legalább az alkotmánybíróság székhelye kerüljön le egy vidéki nagyvárosba, kerüljön le Esztergomba.” Ez például módosításként akkor kerül be magába a szövegbe. Az alkotmánnyal kapcsolatban azért még egy érdekes történetet, és mindig így szeretném majd folytatni a továbbiakat is, hogy a saját élményeimet is szeretném beleszőni.

Ugyanis, a Parlament elfogadja a Nemzeti Kerekasztal és az 1/1-es Albizottság által létrehozott alkotmányszöveget, ami formailag nem új alkotmány, hiszen az 1948. [1949.] évi XX. marad a törvénynek a számozása és a címe, azonban gyakorlatilag, tartalmilag egy teljesen új Alkotmány születik. Sokszor elmondták,  -és valószínűleg ezt már sokan hallották -, hogy lényegében egy tartalmi rendelkezése nem változik, hogy Magyarország fővárosa Budapest. És minden létező más rendelkezéséhez igyekeztünk hozzányúlni, és hozzá is nyúltunk.

De ez egy módosítása végül is az alkotmánynak. És amikor ezt megszavazta a Parlament, rohan a főosztályvezetőm, Papácsy Edit, hogy most kapta Kulcsár Kálmántól azt a feladatot, ez egy péntek délután. Már lassan készülődnénk hazafelé mindannyian.

Amikor mondja Papácsy Edit, hogy „Fiúk, nincs hazamenetel, feladat az, hogy hétvégén le kell gyártani az új alkotmány avagy az alkotmánymódosítás szövegét, meg kell hozzá írni az indokolást.” Akkor még az indokolás is megjelent a Magyar Közlönyben együtt. Ennek kinyomtatásra kell kerülnie, annak érdekében, hogy hétfőn, október 23-án ünnepélyesen kihirdethető legyen a köztársaság, mert Szűrös Mátyás a Parlament teraszán az ünnepi közlönyt lobogtatva szeretné ezt kikiáltani. Na most akkor még, hát telefonhiánynak köszönhetően, nyilvánvalóan nem tudtunk hazaszólni.

Én fiatal házas voltam, két kicsi gyermekkel, ugyanígy nem tudtam hazaüzenni, hogy én bizony most nem fogok hazamenni, hanem feladat van. És nekiálltunk dolgozni, volt aki az indokolást készítette, volt aki a normaszöveget, és utána ennek még Lajosmizsére le kellett kerülnie kocsival, ahol a nyomda ugrásra készen várta, és hát akkor még a nyomdatechnika sem olyan volt, és nem lehetett, internet se volt tehát nem lehetett interneten leküldeni. Tehát le kellett gépelni, azt vitték le, azt kibetűzték stb., tehát egy nagyon bonyolult eljárás keretében született meg a Magyar Közlöny.

Szombat hajnalra, olyan öt óra-fél hat felé végeztünk. Mondanom se kell, hogy csak úgy tudtunk ébren maradni, hogy Papácsy Edit rendelt nekünk konyakot, rendelt nekünk tepsi szendvicseket, kávéztunk, akkor még erősen dohányoztunk, és szerintem akkor még majdnem mindenki. És én talán olyan hajnali, vagy reggel fél hét-hétre értem haza, hát kellő állapotban, tehát kialvatlanul, konyakszaggal, cigifüstösen, eléggé csapzottan.

Amikor is feleségem, amikor meghallotta a zár csörgését, kirobogott a szobából, és nekem támad, hogy „Hol voltál?” Hát ilyenkor az ember a legőszintébb választ mondja, alkotmány csináltunk. És akkor közölte, hogy „Hát találj ki jobb mesét”, akkor két napig nem szólt hozzám, tehát a családi béke az azonnal fölborult, és igazából megbocsátás csak akkor volt, amikor valóban hétfőn ő is látta a televízióban, hogy százezer ember előtt a Kossuth téren végül is kihirdetése kerül a köztársaság.

Egyébként valóban felemelő érzés volt kimenni a tömegbe, és ezt látni, hogy azt a közlönyt, amit előtte való hétvégén ilyen körülmények között hoztunk létre, és csináltunk, hogy ott lobog Szűrös Mátyás kezében, és kikiáltásra kerülhet a köztársaság. Ennyi egy mozzanata ennek a történetnek, de visszatérve, tehát gyakorlatilag én akkor újra egy ilyen csiga módjára behúzva a csápokat, figyelem az eseményeket, de semleges állásponton vagyok. Az más kérdés, hogy ahogy említettem, számomra óriási benyomást keltett, méghozzá pozitív benyomást keltett Antall József, és elkezdtem őt figyelni.

Tehát nem is annyira az egyes pártokat, hanem egyértelműen az ő szeméjét, és rajta keresztül aztán természetesen akkor már az MDF által képviselt politikát is. És nagyon boldog voltam, amikor Antall Józsefet 1989 októberében megválasztották 97%-os többséggel a Magyar Demokrata Fórum első elnökévé. Azt tudni kell, hogy volt már előtte a Demokrata Fórumnak egy ügyvívő elnöke, Bíró Zoltán által, de őt nem a küldöttgyűlés, illetőleg országos gyűlés választotta, tehát nem a tagság, hanem az elnökség maga közül választott átmeneti időre egy ügyvívői elnököt.

Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy az MDF-nek az első elnöke az Antall József. És Antall József ettől a pillanattól kezdve azt a bizonyos kicsit harmadikutas mozgalmat, ami a Magyar Demokrata Fórum addig, sőt, azt kell mondanom, hogy Pozsgay Imrének egy kicsit ilyen háttérmozgalma, és nagyon szoros, Bíró Zoltán aki munkatársa volt, talán főosztályvezetője volt Pozsgaynak, amikor ő miniszter volt, nagyon szoros barátságban voltak ők egymással. És Bíró Zoltán és jó néhányan az MDF vezetéséből, ők az MDF-et szerették volna Pozsgay háttereként fölvonultatni, és lényegében egy kicsit ilyen reformkommunista irányzat és egy ilyen harmadikutas irányzat felé elvinni. És például nagyon ellene voltak, hogy a Magyar Demokrata Fórumból politikai párt,  szó szerint egy formális politikai párt alakuljon.

Ez egyértelműen Antall Józsefnek köszönhető. Ő döntött úgy, és ő határozott úgy, hogy igenis lényegében egy jobbközép irányzat felé kell elvinni a Magyar Demokrata Fórumot, és egy politikai pártot kell, hiszen csak az tudja magát megmérettetni majd a következő választáson, és lesz esélye arra netán, hogy győzzön. De vissza kell térni még egy mondat erejéig azért a nemzeti kerekasztaltárgyalásra, mert eddig igaz, csak az alkotmányról, köztársasági elnökről és alkotmánybíróságról beszéltem, de azért született néhány más fontos, jelentős törvénytervezet is amit az átkos parlament ugyanígy elfogad.

Megszületik egy önálló törvény a pártok működéséről és gazdálkodásról, megszületik az új választójogi törvény, tehát lényegében ez teszi lehetővé, hogy 1990 tavaszán lehet egy szabad választást tartani. lényegében az állami számvevőszékről és olyan tervezetek és olyan törvények születnek, amelyek előkészítik egy jogállamnak a közjogi alapjait. Viszont a gazdasági rendszerváltozást elősegítő törvények igazából ekkor még nem születnek meg, tehát mire a választások megtörténnek és majd föláll a választásokon győztes Antall kormány, akkor a rendszerváltozás és a rendszerváltoztatásnak a közjogi lába úgy nagyjából már megtörténik, de a gazdasági láb az még hiányzik.

Most két fogalmat is mondtam, amiről azért szeretnék egy megjegyzést tenni. Nagyon sokan azt mondják, hogy „rendszerváltás”. Én ezt a kifejezést nem szeretem használni, és megmondom őszintén részben azért sem, mert Antall József is nagyon ellene volt ennek a kifejezésnek.

Ő mindig azt hangoztatta nyilvánosság előtt is, hogy férfiember alsóneműt vált, és „rendszerváltás”, ez nem fedi a fogalmat. Igazából, de ha meg kell indokolni szakmailag, akkor meg is lehet, ugyanis a „váltás” az egy egyszeri aktust jelent.

Márpedig, ha itt belegondolunk, egy több éven keresztül zajló folyamatról van szó, hiszen említettük és beszéltünk arról, hogy már ’88, sőt már korábban bizonyos töredezések vannak az akkori egypártrendszerben, és lényegében az évek folyamán alakul ki úgy, hogy aztán már nemzeti kerekasztaltárgyalásoknak köszönhetően, és a parlament által elfogadott törvényeknek köszönhetően lehet ’90 tavaszán szabad választásokat tartani, és lényegében az egy jelentős dátum, a szabad választások, a rendszerváltozás keretében. És én igazából innen pedig már egy újabb fogalmat használnék, és használok is, a „rendszerváltoztatás” fogalmát, amit én egy tudatos cselekedetnek tartok. Tehát amikor is már a hatalom birtokosa, hiszen a választások eredményeként már egy új hatalom működik, ez a hatalom tudatosan próbál változtatni, és amit előbb említettem, van egy elmaradott része a rendszerváltoztatásnak, a gazdasági rendszerváltoztatás, az egyértelműen az Antall kormányzatra marad.

Egyetlen egy alcsoport, albizottság nem jut semmire – és ezt fontos megemlítenem – a nemzeti kerekasztaltárgyaláson, a médiával foglalkozó, aminek később aztán sajnálatos módon megvan a következménye. Haraszti Miklós, aki az Ellenzéki Kerekasztal-t képviseli ebben az albizottságban, jó pár évvel később egy nyilvánosságra hozott nyilatkozatában is, Wéber Attila írt erről egy tanulmányt, aki nekem szintén egyetemi csoporttársam volt, elismeri azt, hogy tudatosan ők szabotálták, hogy ez az albizottság eredményre jusson. Ők nem akarták, hogy változás történjen a már akkor létező médiaviszonyokban.

Ők nagyon jól érzékelték, hogy mind a rádióban, mind a televízióban, mind pedig az írott sajtóban hozzájuk közel álló, értékrendben és politikai ideológiában hozzájuk közel álló személyek vannak, vagyis az a helyzet az számukra kedvező. És ha bármilyen változtatás történik, és netán törekvés történik egy semlegesebb médiahelyzetre, akkor az nekik nyilvánvalóan a jelenlegi helyzeten rosszabbit. Tehát éppen ezért ők, még egyszer mondom, tudatosan megakadályozták, hogy az az albizottság eredményre jusson.

Ez az egyik dolog, a másik pedig, és akkor egy önkritikát kell gyakorolnom az 1/1-es albizottság vonatkozásában is, mi pedig sikeresen egy olyan szabályt alkottunk az alkotmánytervezetben, amely azt mondta ki, hogy sarkalatos törvény, ami kétharmados elfogadást igényel, tehát valamennyi képviselőnek a kétharmada szükségeltetik hozzá, sarkalatos törvénynek kell szabályozni minden olyan társadalmi életviszonyt, ami az emberek jogait érinti. Éppen ezért gyakorlatilag egy költségvetési törvény is kétharmados törvénynek minősült. Tehát azt kell mondanom, hogy az országgyűlés törvényalkotási tárgyai közül nagyon kevés lett volna olyan, amit a parlament, majd a későbben megalakult parlament, egy sima többséggel el tud fogadni.

Tehát sikerült egy olyan közjogi 22-es csapdáját kialakítanunk, amely gyakorlatilag a végrehajtói hatalom számára kormányozhatatlanná tette az országot. Éppen ezért, amikor a választáson győz a Magyar Demokrata Fórum, a második forduló, első az ’90. március 25-e, fej-fej mellett van az SZDSZ az MDF-el, és következik majd április 8-án a második forduló, ami egyébként Antall József születésnapja, ráadásul, 59. [58.] életévét tölti be azon a napon. Akkor lényegében győz a Magyar Demokrata Fórum, de nem akkora többséggel, hogy egyedül tud kormányt alakítani, tehát egyértelműen koalíciós kormányt kell létrehozni, és Antall József rögtön az akkori szűzbeszédében is kijelenti, hogy természetes politikai szövetséges a Kereszténydemokrata Néppárt és a Kisgazda… Független Kisgazdapárt. Nyilvánvalóan előtte már sakkozott, hogy körülbelül kijönne-e valóban a parlamenti többség, hiszen azért mindenképp egy végrehajtói hatalom számára szükségeltetik az, hogy legyen egy, ha nem is egy kétharmados többsége, de legyen egy biztos parlamenti háttere.

Egyébként már akkor nagyon sokan föltették és nekiszegezték azt a kérdést, és később is, hogy mennyivel jobb lett volna, hogyha nagykoalíció alakul. Tehát létrejön egy MDF-SZDSZ nagykoalíció, hiszen akkor meg lehetett volna rögtön a kétharmados törvényekhez is hozzányúlni, bármit meg lehetett volna változtatni, létre lehetett volna hozni egy új alkotmányt. Egyébként valóban a kerekasztaltárgyaláson úgy álltunk föl, hogy az új alkotmány megalkotása már maradjon majd az új parlament feladata.

Antall József viszont két indokkal hárította el ezt. Független attól, hogy például nagyon komoly nemzetközi, magas rangú politikusok is ezt szorgalmazták, illetőleg gazdasági és pénzügyi szakemberek is. Az első érve az volt, bármennyire hihetetlen, és ezt kérem, hogy mindenki fogadja el, ezt nagyon őszintén gondolta, ezt többször is elmondta később is számomra.

Hogy tudja azt, hogy egy hatalom – és elnézést a kifejezésért -, ha biztos a hatalma birtokában, nagyon könnyen elkurvul. Amin azt értette, hogy miután nincs kellő kontroll és fék a működés vonatkozásában, könnyen olyan dolgokat is megtesz, visszaér lényegében a hatalmával, a kétharmados hatalmával, és ő igenis nagyon fontosnak tartja, főleg a demokrácia bölcsőjének kialakulásakor, amikor újra kezdjük tanulni és kiépíteni a demokráciát, hogy legyen egy erős ellenzék. Egy olyan ellenzék, amelyik folyamatosan kontroll alatt tartja a végrehajtói hatalmat, ami a kétharmados törvényeknél rákényszeríti a kormányzatot arra, hogy egyeztessen, hiszen csak így tudja elfogadtatni a kétharmados törvényt.

Egyébként megjegyzem, hogy soha később annyi hatpárti egyeztetés nem volt a parlamentben a politikai felek között, mint abban az első négy évben, az Antall és Boross kormány időszakában. Tehát ő ezt nagyon komolyan vette, és nagyon komolyan lényegében feltételként szabta a saját kormányzása vonatkozásában. A másik érve viszont az volt, hogy ismervén a szabad demokrata politikusok enyhén szóval radikális politikai felfogását és magatartását, hogy nem tudná garantálni a kormánytagok fizikai, testi épségét egy kormányülés után, hogyha ezt a két csapatot egymásnak engedi.

Ennek azért volt előzménye, mert az első lakitelki találkozó után is bizonyos ott lévő későbbi SZDSZ-es politikusok olyan híreket juttattak el külföldre, hogy itt egy antiszemita mozgalom kezd alakulni. Tehát lényegében ezt az antiszemita vádat már akkor kezdték egy kicsit rásütni a Magyar Demokrata Fórumra. Később aztán magára Antall Józsefre is, miközben Antall József egyik nagymamája szintén zsidó származású.

Tehát ha valakivel szemben nem igazán lehetett ezt rásütni, akkor ő rá biztos, hogy nem. Ráadásul emlékszem, amikor későbbiek során ezt a vádat szintén vele szemben hangoztatták, akkor szinte felháborodottan közölte, hogy „Hát nézz körül, hogy a kormányülésen is,  – most nem fogok nevet mondani, mert ez annyira személyes jellegű információ lenne – , hogy ott ül XY zsidó származásúként a legbizalmasabb kérdések esetén is.”

Tehát nyilvánvaló, hogy ez az antiszemita vád ez nem nyilvánulhat meg. Tehát röviden ennyit ezzel kapcsolatban. Én akkortájt, ahogy említettem, az igazságügyi minisztériumban dolgozom, nagyon örülök a választási eredménynek.

Én nyilvánvaló, miután nem vagyok politológus, és csak egy laikus külső szemlélője voltam az akkori eseményeknek, az MDF választási győzelmét én nagyban az utolsó személyes vitának is betudom. Amikor Kis Jánossal Antall József a tévé nyilvánossága előtt vitatkozott, ott egyértelmű volt Antall József intellektuális fölénye, és az, ami a plakátokon is megjelent, hogy az MDF a nyugodt erő, azt annyira sugározta magából, amivel megítélésem szerint azt a 850 ezer párttagot is sikerült úgy-ahogy megnyugtatnia. Miközben azért jelentek meg a választási kampányban olyan plakátok, hogy „Taváris Konyec”, amit nagyon sokan úgy fordítottak le, hiszen egy orosz katonának a kövér feje és nyaka látszott, és oda volt kiírva ez a szlogen.

Sokan úgy fordítottak le, hogy na most akkor taváris, tehát az elvtársaknak konyec, és itt minden elvtársnak nagy konyec. Meg „tavaszi nagytakarítás”, meg ilyen plakátok azért az MDF részéről megjelentek, ami biztos, hogy komoly félelmet keltett az akkori párttagok körében, amit aztán később én magam is megél tem a munkatársaim részéről. Viszont április végén jött még egy nagyon érdekes feladat váratlanul, ugyanis egyszer csak szól az akkori felügyelő miniszter helyettesem, Bogdán Tibor, egy fiatal jogász kollega, aki ’86-tól kezdve kollega volt az igazságügy minisztériumban.

Ő került be egyébként Kilényi Géza helyére, hiszen Kilényi Géza alkotmánybíró lesz, bekerül abba az első ötbe, akiről említést tettem. Tehát ő ’89 őszén távozik a minisztériumból, és a feladat az, hogy valószínűleg éjszaka megszületik a MDF-SZDSZ megállapodás, ami a köznyelv szerint a „MDF-SZDSZ Paktum”, amit azonnal kodifikálni kell, hogy mire az új parlament összeül, az új parlament számára ez már törvényjavaslatként beterjesztésre kerülhessen. Ez egy alkotmánymódosítás lényegében.

Ennek a lényege az, hogy az általam említett sarkalatos törvények számát drasztikusan csökkenteni kell. Tehát Antall József április 8-án, amikor szembesült azzal, hogy nyert az MDF, ő volt az MDF miniszterelnökjelöltje is, tudta, hogy ő fog megbizatást kapni kormányalakításra, de tisztában volt a nemzeti kerekasztaltárgyalások óta azzal, hogy már pedig ezzel a jogi szabályozással kormányozhatatlan az ország, azonnal meg fog bukni az adott kormány. Tehát drasztikusan valahogy csökkenteni kell a kétharmados törvények számát.

Illetőleg lett volna a másik megoldás a nagykoalició, amiről az előbb elmondtam, mind az enyém, mind pedig elsősorban az ő véleményét. Tehát maradt az első változat, hogy valahogy csökkenteni kell, és éppen ezért ő kezdeményezte az SZDSZ-nél egy ilyen megállapodásnak a megszületését, amely egyértelműen bizonyos alkut is feltételezett és kompromisszumkötést, tehát bizonyos árukapcsolásnak kellett történnie ahhoz, hogy az SZDSZ ebbe belemenjen. Egyébként még annyi megérzést azért hozzá kell tennem, hogy ezt a bűnt akkor ’89 nyarán miért követjük el, miért kerül bele ez a bizonyos gumiszabály, és miért van az, hogy ennyi sarkalatos törvénynek kell majd születnie.

Akkor az ellenzék és az Ellenzéki Kerekasztal szentül meg van győződve, hogy rendben, ’90 tavaszán lesz majd választás, de van itt Magyarországon 850 ezer párttag, annak van családtagja, tehát egyértelmű, hogy azt a választást az MSZMP meg fogja nyerni. Nem lesz kétharmada, mi bent leszünk majd valószínűleg a parlamentben, de hogy minden kétharmados, vagy legalábbis rengeteg kétharmados törvény van, gyakorlatilag csak úgy tud majd kormányozni az MSZMP, ha velünk egyeztet. Tehát mi leszünk majd az a fék a jogalkotás terén.

Igen ám, de ez visszafelé sült el végül is, tehát éppen ezért Antall József egyértelműen látta, hogy valahogy ezt fel kell oldani, ezt a 22-es csapdáját, és Tölgyessy Péternél és Kis Jánosnál tárgyalást kezdeményezett. Ez is egy éjszaka születik, úgy látszik, hogy ezek a nagy művek általában éjszaka születnek, ugyanis a miniszterhelyettes szobájában emlékszem, hogy Kutrucz Kati, Kónya Imre, Balsai Pista van ott, néha megjelenik Tölgyessy Péter is, akkor vele is egyeztetjük azért a normaszöveget, közben megy azért a megállapodásnak is az egyeztetése, amibe pedig Kutrucz Kati, ezt utólag tudtam meg, hogy igazából a szellemi vezére az egésznek az Kutrucz Kati volt, aki nekem tanárom is volt valamikor még a jogi karon, és amikor végül is megszületik maga a megállapodás, akkor tudjuk kodifikálni is ezt a bizonyos jogszabálymódosítást, és így beterjesztésre tud kerülni, és amikor május 2.-án összeül az új Parlament, ott van már előttük ez az új alkotmánymódosítás is.