Interjú Kajdi Józseffel – 6. epizód

A 92’ október 23-ai esemény. 92’ október 23-án, aztán majd azért vissza kell térnünk, mert lesznek még egyéb események is. A Kossuth téren a munkamegosztás úgy néz ki előzetes megállapodás alapján, hogy az ünnepi beszédet a Kossuth téren a köztársasági elnök mondja el, este pedig az Operaházban majd a miniszterelnök, ahol a diplomáciai személyzettől kezdve hivatalos meghívottak is majd részt vesznek. Göncz Árpád ki is megy a mikrofonhoz, ahol viszont őt füttykoncert fogadja, amitől vérig sértődik, és ahelyett, hogy megszólalna, sarkon fordul és lényegében szó nélkül levonul a pulpitusról.

Most egy kicsit nézzük meg a mögöttest, jó? Azon kívül, hogy az Esti Egyenleg azonnal, akkor már nem Napzárta van, hanem Esti Egyenleg, Bánó vezetésével úgy állítja be az eseményeket, hogy egy maroknyi skinhead csoport fütyüli ki, Árpádsávos sapkával és zászlóval megjelenve fütyüli ki a köztársasági elnököt, és azért nem tud beszédet tartani. Az igazság az, hogy ezt a csoportot a Göncz beszéde előtt már a rendőrség eltávolítja a helyszínről, tehát ők már akkor nincsenek is ott, amikor Göncz Árpád kimegy a mikrofonhoz.

Az igazság az, hogy több ezer öreg 56-os fütyüli ki Árpi bácsit, ugyanis Göncz Árpád ezelőtt pont az 56-osok erkölcsi morális és egyben anyagi kárpótlását jelentő törvényt, illetőleg a Zétényi-Takács igazságszolgáltatási törvényét a köztársasági elnök Alkotmánybíróság elé küldi, és az Alkotmánybíróság ezt megsemmisíti, és visszaadja a parlamentnek. Tehát ők úgy érzik, hogy az ő 56-os társuk, akik velük együtt ült 56-ban, hiszen köztudomású, hogy Göncz Árpád életfogytiglani büntetésre ítélt volt, és ugyanúgy az 56-osokkal együtt ült börtönben, úgy érzik, hogy elárulta őket a köztársasági elnök, és igenis több ezer, én a helyszínen voltam, tehát nem maroknyi füttyszó volt ott sajnos, hanem több ezer öreg 56-os kezdte el fütyülni Göncz Árpádot, aki viszont miután addig végig abban a hitben és abban a környezetben működött, hogy ő Magyarország Árpi bácsija, mindenkinek a nagypapája, gyakorlatilag ő az ország legnépszerűbb személyisége és politikusa, egyszerűen döbbenten szembesült azzal, hogy őt kifütyülik a beszéde előtt, és valóban leblokkolt és nem tudott megszólalni. Annak ellenére nem tudott megszólalni, hogy Boross Péter, aki ott van a helyszínen, és elnézést, szó szerint fogom idézni a történelmi hűség érdekében, elkezd üvölteni, hogy „Bazd meg, Árpád, szólalj már meg!” Ugyanis tudni kell, hogy annyira kihangosított a tér, hogy ha ő megszólal, gond nélkül a hangerővel lenyomta volna a füttyöt, tehát el tudta volna mondani a beszédet.

De még egyszer mondom, ő döbbenten szembesült azzal, hogy mint az ország legnépszerűbb politikusát kifütyülik, és ezért elment. Az más kérdés, hogy utána aztán parlamenti vizsgálóbizottság alakult, próbálta az ellenzék bebizonyítani, hogy részben a skinheadeket, részben az öreg 56-osokat, a kormány bérelte fel, és vette rá arra, hogy fütyülje ki és alázza meg a köztársasági elnököt. Egyébként minden vizsgálat bebizonyította, hogy ez nem így volt.

A Legfőbb Ügyészség is Györgyi Kálmán vezetésével elvégzett vizsgálatot, és kiderítették, hogy a tények az, amit az előbb én elmondtam. Ennek ellenére hosszú hónapokig lényegében az akkori sajtó és média azt próbálta rásütni a kormányra, hogy itt megint a miniszterelnök próbálja a feszültséget bonyolítani, illetőleg a köztársasági elnököt megalázni, mert nem tudja elviselni azt, hogy mennyire népszerű a köztársasági elnök, és a kormány népszerűsége pedig mennyire alacsony, beleértve a miniszterelnök népszerűségét.

De, ha már a köztársasági elnök és a miniszterelnök viszonyáról beszélünk, akkor sajnos van egy korábbi esemény is, ez a taxis blokád. Ahogy említettem, már ’90 május végén a kormány folyamatosan elkezd azzal foglalkozni, hogy mennyire kevés az olaj tartaléka az országnak. Próbálunk beszerezni, de a lehetőségek nagyon korlátozottak, és éppen ezért a megoldás az, hogy ha kiderül, hogy ennyire kevés a tartalék, akkor gyakorlatilag egy olyan felvásárlási láz indul meg, hogy azonnal az a tartalék is elfogy, és ahogy említettem, le kell állítani az üzemeket. Akkor még óriási nagy mamut üzemek működtek, gyárak, kórházak stb., és az iskoláktól kezdve mindent be kell zárni, mert nem tudjuk biztosítani a működéshez szükséges üzemanyagot, és a forgalom is természetesen a közszolgáltatástól kezdve, a közüzemi forgalomig villamos, busz, mindent le kell állítani. Ez egy államcsődöt jelent. Éppen ezért titokban kezdett foglalkozni azzal a kormány, hogy liberalizálni kell az üzemanyag árát, lényegében a világpiaci árhoz kell igazítani, ráadásul van egy szerencsétlen történelmi esemény, akkor van a közel-keleti olajválság is.

Irak megtámadja Kuvaitot, az olaj hordónkénti ára iszonyatosan megugrik, az Egyesült Államok is lényegében belekeveredik abba a konfliktusba, tehát gyakorlatilag a nemzetközi helyzet sem segít a vonatkozásban, hogy az üzemanyag ára világpiaci áron is iszonyatosan magas. És mielőtt Antall József kimenne az amerikai látogatásra, ami október 19-20.-a tájékán esedékes, ahol egyébként Magyarország miniszterelnökét olyan szinten, olyan magas szinten, ez az öreg Bushnak kifejezetten személyes döntése, fogadják, ami a legnagyobb világhatalmi államok államfőinek megfelelő fogadásnak felel meg. Tehát mint hogyha a német kancellárt fogadná, vagy a francia elnököt, tehát óriási elismerésben részesül, nem Antall József, hanem Antall Józsefen keresztül ez a kicsi ország.

Egyébként a magyar média erről sem ad megfelelő tudósítást jellemzően. Ő ezt mindenképp le akarja bonyolítani, bár már nagyon betegen, és majd a betegségről is sajnos külön szólni kell. És hazajön az Egyesült Államokból, amikor is kétnapos kormányülés van azon a hétvégén. Szombaton még nincs jelen, éppen ezért vasárnapra időzítjük, október 21-ére azt a napirendi pontot, ahol az üzemanyag áráról van szó.

Két álláspont van, Rabár azt képviseli, hogy azonnal 60 százalék emelés, Bod Péter képviseli, hogy két ütemben kellene, felét most és felét majd január elején. De miután annyira minimális a tartalék, egyértelműen végül a többség és Antall József is úgy dönt, hogy egyszeri emelés, azonnal, és miután három nap kell az átálláshoz, nem úgy, mint a mai nap, hogy 23 óra 59-kor megszületik a kormánydöntés benzináremelésről, és 0 óra 1 perckor már az új árak vannak kint a kutakon, hanem három nap szükségeltetik az átállásra, ezért 21-én az a döntés születik, hogy majd a 25-i kormányülés napján kell bejelenteni az áremelést. Természetesen a hír az kiszivárog, sőt, már hetekkel korábban a közvélemény tud arról, hogy hamarosan benzináremelés lesz, éppen ezért az emberek elkezdenek fölvásárolni.

A tévéhíradó már olyan képeket mutat be, hogy kádban gyűjtik az üzemanyagot az emberek, tehát életveszélyes állapotok kezdenek kialakulni, de titkoljuk azt, hogy csütörtökön megtörténik a benzináremelés, mert még egyszer mondom, ha ez ténylegesen kimegy, hogy ekkor, akkor egy napon belül az a maradék tartalék is elfogy. Éppen ezért a 23-ai ünnepek még lemennek, Antall József 23-án este befekszik a kórházba a kivizsgálásra és magára a műtétre. Kérdezik szerdán, 24-én az ipari tárca szóvivőjét, hogy a másnapi kormányülésen lesz-e napirenden a benzináremelés, és szerencsétlen Kardosné teljesen korrekten, ez mondjuk egy jogászi korrektség részemről, megjegyzésként azt mondja, hogy nincs napirenden. Valóban nincs, hiszen előtte vasárnap a döntés már megszületett, és valóban azon a kormányülésen ez nincs napirenden.

Éppen ezért aznap nagyon korán végez a kormány, de bejelentésre kerül, hogy aznap éjféltől megtörténik a benzináremelés, ráadásul nagyon durva, nagyon kemény, 60%-os áremelés történik, amire a társadalom felhorkan, leginkább a taxisok, hiszen a bőrükön leginkább ők érzik, már csak azért is, mert abban az időszakban Bécsben 7000 taxi van, Budapesten 22.000 taxi működik, tehát ők már akkor is nagyon nehezen élnek meg, és érzik azt, hogy ha emelik a benzinárat, akkor nekik is emelni kell a tarifákat, ezért még nehezebb lesz a megélhetésük. És éppen ezért a Kossuth térre egy ilyen spontán tüntetést szerveznek aznap estére, aminek annyi a hibája közjogi értelemben, hogy az egyesülési törvény szerint, amit említettem, hogy én csináltam, és készítettem el a tervezetét, három nappal korábban be kell jelenteni, mert csak akkor jogszerű egy demonstráció. Na, most nyilvánvaló, hogy itt nem történt meg ez a háromnapos előzetes bejelentés, és éppen ezért én meg is lepődök aznap este, amikor kimegyek magamnak vacsorát vásárolni, mert elhatározom, hogy megcsinálom a szó szerinti jegyzőkönyvet, hogy a rendőrök miért tolják szét a virágágyásokat a Parlament Kossuth téri szélen, és ott a rendőr mondja is nekem, hogy azért, mert jönnek a taxisok tüntetni.

És csodálkozom, hogy hogy-hogy jönnek tüntetni. Ki adott erre engedélyt, a rendőr mondja, hogy Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya. Úgy különösebben nem is gondoltam bele akkor, hogy ez most mit jelent.

Elkezdtem dolgozni, amikor valóban a taxisok ott a Kossuth teret elfoglalták a kocsikkal, elkezdődött a demonstráció, fölállva… Én bent voltam a Parlamentben, és az én ablakom az pont az oroszlános kapura nézett, tehát hallottam, hogy miről van szó, és le is mentem, mert kíváncsi voltam magára a demonstrációra. És meg is kérdeztem az egyik biztosító rendőrt, hogy ugye folyamatosan adják le a központnak az információkat, és mondták, hogy igen, forró dróton vannak. Biztonság kedvéért azért Barna Sándort is fölhívtam, Budapest rendőrfőkapitányát, aki mondta, hogy nyugodjak meg, képben vannak, mindenről tudnak.

Oké. Amikor úgy éreztem, hogy a lenti tömeg az kicsit hevesebb hangulatba váltott át, újra lementem, és akkor hangzik el, pont lent vagyok, hogy foglaljuk el a hidakat. Kiállt egy fiatal úriember, egy ilyen kézi hangos bemondóval, akiről később, ezt Horváth Páltól nem olyan régen tudtam meg egy klubrádiós interjúban, mind a mai napig a taxisok nem tudják, hogy ki ő. Miközben a taxisok személyesen ismerik egymást, tehát mindenkiről tudnak a taxistársaságoktól, ezt a fiatalembert senki nem ismeri, de ő mondja be először, hogy foglaljuk el a hidakat, és valóban a taxisok kezdenek beszállni a gépkocsikba, én fölrohanok a szobámba, újra fölhívom Barna Sándort, és mondom, hogy mit hallottam. Mondta, hogy jelentették neki is, és teljesen laikusként, dolgokhoz nem értve, hiszen nem vagyok rendőr és rendészeti szakember, de azt kértem tőle, hogy ne engedjék oda a taxisokat, a rendőrség foglalja el a hidakat, ne engedje azt meg, hogy blokád alakulhasson ki.

Barna Sándor válasza az volt, hogy nem kell ezt komolyan venni, reggelre úgyis hazamennek. Na most reggelre közismert, hogy nemhogy hazamentek, hanem beállt a blokád, nem csak a hidaknál, hanem lényegében egész Budapesten, és pénteken az egész országban, határoknál és a fontosabb, jelentősebb városoknál. Szent meggyőződésem mind a mai napig, hogyha Barna Sándor akkor komolyan veszi a veszélyt, és a rendőrség lép fel határozottan, és nem engedi oda a taxisokat, akkor nincs taxisblokád, és nincs a magyar demokrácia bimbózó időszakában ez a megrázkódtatás, és ez a történet, ami egyértelműen azért az Antall kormány működését azért megfogta.

De én említettem, hogy köztársasági elnök úrnak is van ebben szerepe a történetekben. Ugyanis péntek reggel, tehát beállt a blokád, én még a pesti oldalról be tudtam menni, akkor Pesten laktam. Tehát péntek reggel egy honvéd ezredes, a HM-nek a jogi főosztályvezetője, akit korábbról személyesen jól ismertem, állított be hozzám, és egy olyan háromezres határozat elkészítését javasolta, amit aztán el is készítettünk, hogy a honvédség biztosítson megfelelő ilyen, útépítő alakulatoknál lévő nagy járműveket, hókotró, daru stb., amivel föl lehet számolni bizonyos blokádhelyzeteket. Arra gondoltunk, hogy először az Árpád hídon kellene legalábbis egy-egy sávot megtisztítani, és ott biztosítani a közlekedést, amely járműveket természetesen nem kiskatonák vezetnének, hanem ahogy felérkeznek Budapestre ezek a járművek, hangsúlyozom nem harci járművekről van szó, hivatásos rendőrök ülnek be, és azok.