Interjú Kajdi Józseffel – 5. epizód

Tehát az első fél évem az rémálomnak felelt meg. Ehhez hozzájárult az is, hogy addig közvetlenül 7 beosztottam volt az igazságügy minisztériumban. Most rögtön 540 fős hivatalt örököltem.

Plusz, amire már próbáltam utalni, hogy amit sejtettem, hogy milyen feladatokkal fog együtt járni, és mi ennek az oka. Ez a kormány, az Antall kormány minden héten ülésezett. Minden csütörtökön kormányülés volt.

A Parlament május másodikától kezdődően folyamatosan ülésezett. Az első nyáron nem is mentek szabadságra a képviselők, hanem próbálták mindazokat a törvényjavaslatokat elfogadni, amivel a kormány bombázta őket. Hiszen, még egyszer hangsúlyozom, a rendszerváltozást és változtatást szerette volna ez a kormány befejezni.

Ehhez azért még hozzátartozik a közjogi rendszerváltoztatás is, ugyanis bár a legfontosabb törvények megszületnek a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások révén, de például itt megörököltük a tanácsrendszert, ami egy jelentős intézménye a szocialista rendszernek, és Antall József azt mondta, hogy a közjogi rendszerváltoztatás akkor fejeződik be, hogyha a helyi demokrácia intézményrendszere is kialakul. Ő minden áron erőltette azt, hogy mielőbb kerüljön elfogadásra az önkormányzati törvény, és legyen meg az önkormányzati választás, amitől egyébként jó néhány kormánytag is óva intette, sőt az MDF elnöksége is, ugyanis, ahogy említettem, az a naiv várakozás a társadalomban, hogy itt azonnal osztrák életszínvonal lesz, ez nagyon hamar kiderült, hogy ez nem tud bekövetkezni, tehát az emberi és társadalmi csalódás a rendszerváltozásban szinte azonnal megjelent. De említettem azt is, hogy nem rendelkeztünk minden információval az ország helyzetét illetően, tehát amikor a kormányra kerül az Antall kormány, és elfoglaljuk rendesen a hivatalt, és mindenki beül az adott pozícióba, akkor szembesülünk azzal, hogy a gazdasági helyzetet illetően gyakorlatilag nem rendelkezünk kellő információval, sőt semmilyen információval sem.

A miniszterelnöki hivatalban, illetőleg az elődömnél a minisztertanács hivatalánál létezett egy olyan szervezeti egység, Megyesi Péter vezetésével, aki miniszterelnök helyettes volt, egy gazdaságpolitikai titkárság, akik úgy hagyták ott a hivatalt, hogy minden létező aktát, dokumentumot, floppy lemezt elvittek a hivatalból. Tehát Matolcsy György, aki gazdaságpolitikai államtitkárként lett az Antall kormányzat időszakában, és foglalta el ezt a pozíciót és ezt a feladatot, üres polcokat és üres fiókokat talált. Rabár Ferenc, új pénzügyminiszter, úgy ment be a pénzügyminisztériumba, hogy nem adta át a korábbi miniszter a minisztériumot, nem adott át információkat.

Ő is üres polcokat és üres dossziékat talált. Tehát gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy az első hónapok azzal teltek el mind a minisztériumban, mind a kormányhivatalban, hogy megpróbáltuk kideríteni a valós számadatokat, tényadatokat az ország gazdasági helyzetét illetően, beleértve a Nemzeti Bankot is. Ott elég hamar váltani kellett az akkori Nemzeti Bank elnököt, Bartha Ferencet, aki lehet, hogy sértődöttség lesz a dologból, de mégis el kell mondanom.

Amikor az Antall-kormány hatalomra kerül, és átvesszük a kormányzást, akkor Bartha Ferenc egy ilyen nemzetközi road show-n a világot járja, ami egy bevett dolog egyébként a Nemzeti Bank elnökei részéről. Általában hitelfelvétel ügyében tárgyalnak ilyenkor a jegybank elnökök. Ő viszont az előadásait arra használta föl, hogy „nem kell ezt a mostani kormányt támogatni és segíteni, mert ez úgyis nagyon hamar meg fog bukni.”

Na most azt tudni kell, hogy a Nemzeti Bank ekkor országos hatáskörű szerv, kormány közvetlen irányítása alá tartozik, tehát gyakorlatilag egy kormány közvetlen irányítása alá tartozó országos hatáskörű szervezetője Európában és a világban ilyen információkat ad az új kormányról. Ezért Antall József, amikor ez eljutott hozzá, hazarendelte, és felajánlotta neki azt, hogy ő maga mondjon le, és nem kirúgja őt. Tehát azért egy ilyen emberi gesztus Antall József részéről mindig megnyilvánult, és valóban Bartha Ferenc kérte a felmentését, és ekkor lett 90 késő nyarán a jegybank elnöke Surányi György, akivel egyébként Antall József és a demokratikus ellenzék már korábban kapcsolatban állt.

Ő egyébként az országos tervhivatalnak volt az államtitkára az Antall kormány megalakulása előtt, és mi az országos tervhivatalt felszámoltuk, és lényegében átült a jegybank élére, és a nemzeti bank elnöke lett teljes bizalmát élvezve egyébként Antall Józsefnek. Ennek azért van jelentősége, mert később aztán, mint talán közismert mégsem maradhatott ebben a jegybankelnöki pozícióban. Augusztus végére áll össze úgy a kép az ország anyagi helyzetét és gazdasági helyzetét illetően, hogy számot lehet adni már konkrét információk alapján az ország helyzetéről, és Antall József akkor kér is egy órás lehetőséget a magyar televízióban.

Akkor már egyébként új elnöke van a két médiának, Gombár Csaba a magyar rádió elnöke, és Hankiss Elemér a magyar televízió elnöke. Egyébként Csurka javaslatára kerülnek ők kinevezésre a köztársasági elnök által, akkor még ideiglenes köztársasági elnök által. És Antall József valóban az egyórás beszédében lényegében szembesíti a társadalmat azzal, hogy nagyon nehéz időszak jön majdnem egy Churchill-i beszéd hangzik el.

Olyan értelemben, hogy több éven keresztül itt a gazdasági helyzet nagyon komoly inflációt fog jelenteni, nagyon komoly megszorításokat, de mindenre szükség van ahhoz, hogy átállítsuk a szocialista tervgazdaságot lényegében egy kapitalista piacgazdaságra. Na most ez az a beszéd, amit Hankiss Elemér nem enged leadni a magyar televízióban. Tehát itt egy picit visszautalnék arra a filmre, ami a napokban, vagy az elmúlt hónapokban játszották részben a Netflixen is, illetve a mozikban is, a Blokád című film.

Ott a taxisblokád előtti, úgy játsszák, mintha előtte hangzott volna el ez a beszéd, ez augusztus végén hangzik el, de még egyszer mondom, le van tiltva. Tehát a magyar társadalom lényegében az ország tényleges helyzetével nem szembesül. Nem állítom azt, hogy ha ez megtörténik, akkor nincs taxisblokád, de az biztos, hogy a magyar társadalom nem biztos, hogy ennyire lelkesen áll a blokádot alkotó taxisok mellé, mert akkor már tisztában van azzal, hogy igen, itt nagyon komoly nehézségek lesznek.

Ugyanis ebben a beszédben elhangzik az is, amivel mi, ha hiszik, ha nem már május 31-én szembesülünk, hogy az országnak az üzemanyag-tartaléka, az olaj tartaléka minimális. Május 31-étől kezdve szinte nincs olyan kormányülés, hogy ne foglalkozna a kormány azzal, hogy valahonnan próbáljunk beszerezni olajat, ugyanis már akkor a Barátság kőolaj-vezetéken néha csak csepegtetve, néha pedig egyáltalán nem érkezik olaj az országnak, és éppen ezért különböző tervek készülnek arra vonatkozólag, hogy közúton vagy pedig tengeri úton szerezzünk olajat, ugyanis az országnak a olaj tartaléka az kb. 11 nap, miközben egy normális ország, nyugat-európai ország esetében 110 napra vonatkozó tartalék van.

Igen ám, de olajat csak dollárért lehetne beszerezni, dollárja pedig az országnak nincs. Amikor átvesszük a kormányzást, akkor az a fáma, hogy 800 millió dollár a devizatartalék, 800 millió, ami hát lényegében szinte semmi, de aztán kiderül, hogy ez sem igaz, tehát ennél jóval kevesebb, és pont akkor jár le bizonyos kamattörlesztési időpont, amit ki kell fizetnie az országnak, tehát gyakorlatilag a taxis blokád időszakára kb. 400 millió dollár a devizatartalék, ami nyilvánvaló, hogy semmi ahhoz képest, amire szükség lenne.

De még térjünk vissza az önkormányzati törvény elfogadásához, amit még egyszer mondom, sokan óva intik Antall Józsefet, hogy várni kéne még az önkormányzati választással, hiszen van a társadalomban egy olyan kiábrándultság, hogy az MDF biztos, hogy veszíteni fog a választáson. Antall József viszont úgy dönt, hogy őt ez nem érdekli. Igenis be kell fejezni a közjogi rendszerváltoztatást, létre kell hozni az önkormányzati rendszert, még azon az áron is, hogyha veszít az MDF a választáson.

És egy hat párti egyeztetés keretében a kormányzat által előterjesztett önkormányzati törvény tervezetét elkezdik egyeztetni és tárgyalni, hogy lehetőleg valóban a kétharmados törvény, mert ez egy kétharmados törvény, mielőbb megszülethessen. Születik is egy elvi megállapodás a hat párt között, amit viszont az SZDSZ az utolsó pillanatban felrúg, föláll a tárgyaló asztal mellől. Pont ebben az időszakban Antall József talán az első külföldi útját tölti Olaszországban.

Talán emlékeim szerint a Pentagonálé-ra megy ki. Kétnapos vagy háromnapos az ülés, és abban maradunk, hogy engem nem visz magával, mert szó szerint azt mondja, hogy Jóska, én általában nem foglak téged vinni, egyébként soha nem vitt magával a külföldi útjára ezek után sem, mert én akkor vagyok nyugodt és biztos, ha te itthon vagy és tartod a frontot. Miközben nem vagyok kormánytag, de hál’ Istennek a kormány tagjai kvázi elfogadtak engem úgy, mintha Antall József szócsöve lennék, és amit én mondok, azt Antall József a miniszterelnök úr mondja.

Bejön hozzám, már napra nem emlékszem pontosan, Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője, hogy baj van, nem lesz önkormányzati törvény, mert az SZDSZ visszakozott a megállapodástól, már pedig az ő szavazatuk nélkül nincs meg a kétharmad. 

(Interjúztató):Mi volt az indok? 

(Kajdi): Teljesen lényegtelen indok volt, egyszerűen fölálltak a tárgyalóasztaltól, valamilyen ürügynél fogva. Igen ám, de ekkor még csak ideiglenes a köztársasági elnök, és itt visszautalnék az MDF-SZDSZ megállapodásra, amit akkor nem mondtam el, hogy annak cserében, hogy az SZDSZ hozzájárul, hogy csökkenjen a kétharmados sarkalatos törvények száma, megkéri az árát.

Az ár pedig az, hogy a jövendő köztársasági elnök egy SZDSZ-es politikus legyen. Antall József viszont eléri, hogy ez az SZDSZ-es politikus név szerint megnevezésre kerüljön a megállapodásba, vagyis Göncz Árpád. Szabad György legyen az országgyűlés elnöke.

Egyébként a parlamenti demokráciák szokásjoga alapján mindig a győztes párt adja a parlament elnökét, és adja a köztársasági elnöki jelöltet is. Tehát itt Antall József egy nagyon erős alkut köt és engedményt tesz végül is a szokásjog ellenében, de a személyét azt ő választja ki, Göncz Árpádot, akit 56 óta nagyon jól ismer, egy nagyon tisztességes íróembernek ismeri meg Göncz Árpádot, és bízik abban, hogy Göncz Árpád valóban alkotmánynak megfelelően a nemzet egységét képviselve, pártokon felül állva fogja majd ezt a tisztséget betölteni. Tehát ő teljes mellszélességgel támogatja ezt.

De, amikor engem fölhív Olaszországból Antall József, mert abban maradunk, hogy élő kapcsolatban maradunk, fölhív és megtudja azt, hogy az SZDSZ fölállt a tárgyalóasztaltól, és ami számára nagyon fontos az önkormányzati rendszere, az most veszélybe került, ezért szó szerint azt mondja nekem, „Hívd fel Árpádot, menj el hozzá és mondd el a következőt. Üljön vissza a pártod, mármint az SZDSZ, tartsa magát az előző megállapodáshoz, mert mondom, már volt egy megállapodás, egy elvi megállapodás a törvénytervezettel kapcsolatban, mert ha nem, akkor probléma lesz a köztársasági elnökválasztással.” Tudni kell, hogy ekkor már eldőlt a négy igenes népszavazás útján és révén az, hogy a Parlament választja a köztársasági elnököt, amelynek megválasztásához viszont óhatatlanul kellenek az MDF-es szavazatok is, a megállapodásnak megfelelően.

Én bejelentkeztem Árpi bácsihoz, akivel már többször volt személyes kapcsolatom, hiszen minden kinevezést személyesen én vittem el hozzá, és ő írta alá, tegező viszonyban voltunk, ő rögtön a legelső alkalommal egyébként azt kérte, hogy ne elnök urazzam, hanem Árpi bácsizzam. Valahogy a szám egyébként, megmondom őszintén, nem állt rá. A négy év alatt egyetlen egyszer mondtam neki Árpi bácsit, majd erről is szó lesz.

Én változatlanul, bár tegeztem őt, de mindig elnök uraztam. Bejelentkeztem hozzá, és Antalltól még azért megkérdeztem a telefonba, hogy „Azt kéred, hogy szó szerint mondjam?” „Igen, ragaszkodom hozzá, hogy szó szerint add át az üzenetemet.” Én Göncz Árpádnak elmondtam, rátérve arra, hogy bizony így probléma lehet a köztársasági elnökválasztással is.

Megmondom őszintén az öreget én annyira kiborulva, egyébként teljesen jogosan, még nem láttam. Elkezdte csapkodni az asztalt, mondta, hogy ez zsarolás, és hogy ő ezt kikéri magának, neki semmi köze a pártjához, és hogy hogy lehet ilyen üzenetet egyáltalán adni és átadni. Mondtam, hogy hát félreérted elnök úr, ez nem zsarolás, de hát, ha az MDF-frakció képviselői azt érzékelik, hogy egy megállapodástól a pártod az SZDSZ visszakozik, akkor ők miért érezzék úgy, hogy kötelességük betartani az MDF-SZDSZ megállapodást, legalábbis azt a részét, hogy te vagy a köztársasági elnök, és miért szavazzanak meg téged.

Rendületlenül az elnök úr kijelentette, hogy ez egy piszkos zsarolás, és neki semmi köze a pártjához. Így távoztunk, mondanom sem kell, hogy Antall fölhívott pár óra múlva, és kérdezte, na, mi volt Árpádnál. Hát elmeséltem neki, hogy valószínűleg túllőttünk a célon, és elmondtam, hogy elnök úr hogy reagált erre az üzenetre.

És mondta Antall, hogy “nem baj Jóska, nyugodj meg, én kértelek, hogy szó szerint add át, meg fogod látni, lesz eredménye.” Valóban másnap az SZDSZ visszaült a tárgyalóasztalhoz, lett önkormányzati törvény, lett önkormányzati választás, és Göncz Árpádból pedig köztársasági elnök lett, tehát végül is mindegyik oldal tartotta magát a korábbi megállapodáshoz, és így Göncz Árpádból valóban nem csak ideiglenes, hanem tényleges köztársasági elnök is lett. Elnök Úrral egyébként a nem túl baráti viszony az később fokozódott a médiaháború időszakában, de hát ez egy későbbi történet.

Annyit azért még el kell mondanom a médiahelyzethez, mert ez is egy előzménye a médiaháborúnak, hogy amikor Hankiss Elemér, Gombár Csaba kinevezésre került Göncz Árpád által, egyébként a kinevezési javaslatot Antall József miniszterelnök teszi, akkor pont kormányülés van azon a napon, és hangsúlyozom nagyon komoly napirendi pontokkal. Ahogy említettem, nincs olyan kormányülés hetente, hogy ne beszélnénk arról, hogy valahonnan szerezzünk olajat, mert vészes az a mennyiség, amennyi van. Márpedig, ha elfogy, akkor gyakorlatilag le kell állítani az üzemeket, kórházakat, lényegében egy államcsőd áll be.

A másik téma, ami örökzöld akkor, a szovjet csapatkivonás. A szovjet csapatkivonás az hamarabb megkezdődik, már ‘89-ben elindulnak az első szovjet katonai konvojok Magyarországról kifelé, azonban a szovjetek a tárgyalások során egy nagyon komoly követeléssel állnak elő. 50 milliárd forintot kérnek azokért az ingatlanokért, amit itt hagynak.

Laktanyákat, reptereket, épületeket stb. És azt kérik, hogy oké, rendben van, kivonulunk, de cserébe a magyar állam 50 milliárd forintnyi összeget kártérítést fizessen számukra. Természetesen egy az, hogy nincs ennyi a büdzsében, kettő, Antall József azt mondja, hogy szó se lehet róla, hiszen ‘55 és ‘57 között, beleértve az ‘56-os katonai beavatkozást, a szovjet csapatok jogellenesen tartózkodnak Magyarország területén.

Tehát nincs jogalapjuk itt tartózkodni. És lényegében az ‘56-os károkozás amúgy is egy teljesen jogellenes itt tartózkodás következtében történik. Ugye és ennek az alapja az, hogy a második világháborút úgy zárják le, hogy ők addig tartózkodhatnak itt jogszerűen Magyarországon, a szovjet csapatok, ameddig Ausztria meg nem kapja a semlegességet.

Már pedig az 55 valamikor bekövetkezik. Ők akkor kötelesek lettek volna Magyarországot elhagyni, de nem hagyták el. És lényegében jogellenes itt tartózkodás során avatkoztak be fegyveresen az 56-os forradalom leverésébe.

Antall József ezt mindenképp aduként játssza ki a tárgyalások során. És Annus Antal a vezérkari főnök-helyettes, aki kormánymegbízottként tárgyal a szovjet tárgyalódelegációval, ezt rendszeresen hangoztatja is. És van még egy adunk, az itt okozott környezeti károk, hiszen iszonyatos környezetvédelmi rekonstrukciót kell végrehajtani mindazon ingatlanoknál, amit az oroszok itt hagynak, vagy a szovjet csapatok Tököltől kezdve egyéb helyeken itt hagynak.

Csak gondoljunk a Gödöllői kastélyra, aminek a legszebb termeit istállóként használták, és valami borzalmas állapotban hagyták itt a magyar fél számára. Nagyon nehéz tárgyalások vannak, éppen ezért mondom, minden kormányülésen ez is egy napirenden kívüli téma, hogy meddig jut el a tárgyalás, és hogy lehet ezt tovább folytatni. A magyar félnek ugyanis az a végső célja, hogy nullszaldóra hozzuk ki a követelést.

Tehát a szovjetek követelik ezt az 50 milliárdot, mi pedig azt mondjuk, hogy “dehogy fizetünk, inkább nektek kéne fizetni, akkor állapodjunk meg egy nullszaldóba. Te sem fizetsz, mi sem fizetünk.” Mondom sikerül, ebbe a szovjetek nem akarnak belemenni, részben azért sem akarnak belemenni, mert a kivont csapatoknak igazából nem tudnak elhelyezést biztosítani, és erdőkben, sátrakban helyezik el a szovjet katonatiszteket is, és az egyik érvük az, hogy a csehek is, illetve a németek is fizetnek számukra, pont ebből a célból kifolyólag, hogy ott épületeket és nem tudom miket húzhassanak föl.

Antall József viszont megkeményíti magát, és azt mondja, hogy nem. Tehát úgy kell tárgyalni, hogy nullszaldó legyen a végeredmény. Egyébként van egy olyan tárgyalás legmagasabb szinten, amikor már a miniszterelnök tárgyal a szovjet legmagasabb szintű tárgyaló delegációval, hol Antall epésen megjegyzi, hogy “uraim, a hibát Önök követték el, hogy ha ugyanúgy, mint Németországban nem foglalják el Magyarország teljes területét, hanem meghagyják úgy, mint Németországban a német NSZK részt, akkor az a rész, amit nem foglalnak el, az most ki tudná fizetni Önök számára ezt a kártérítést.

Miután Önök elfoglalták egész Magyarországot, és itt voltak 43 évig, így sajnos nincs rá mód, mert nem olyan az ország anyagi helyzete.” Visszatérve tehát a kormányülésekre, azért annyit el kell mondanom, hogy a legelső kormányülések, és ez jelent kb. közel egy-másfél évet is, elkezdődtek csütörtökön délelőtt 10 órakor, és bizony gyakran pénteken hajnali kettőkor-háromkor értek véget.

Tehát iszonyatosan hosszúak voltak. Ez részben köszönhető volt nemcsak annak a rengeteg feladatnak, ami előttünk állt, mert általában 25-30 napirendi pont is volt, és nem akármilyen napirendi pontok, hanem nagyon komoly napirendi pontok, hanem sajnálatos módon szerepet játszott az is, hogy amatőrök voltunk, valljuk be. Tehát a miniszterek igazából addig közigazgatást közelről se láttak, amatőr voltam én is, ezt is el kell ismernem, hiszen ahogy említettem, komoly vezetői tapasztalatom azért nekem sem volt.

De amatőrök voltunk olyan vonatkozásban is, hogy nem tudtuk és nem voltunk felkészülve egy teljesen más közigazgatási működésre, egy folyamatos parlamenti működésre, folyamatos kormányzati működésre, és ennek köszönhetően részben nem voltak előkészítve kellően a döntés előkészítő anyagok, részben teljesen abszolút partizán módon, főleg Matolcsy Gyuri járt ebben élen, zsebből előhúzott előterjesztések voltak, amit ott kellett elolvasni helyben, és azonnal spontán módon kellett volna dönteni. Ráadásul ennek a működés eredményeként kialakult egy nagyon komoly személyi ellentét Rabár Ferenc pénzügyminiszteri és Matolcsy György gazdaságpolitikai államtitkár között. Gyuri volt egyébként a gazdasági kabinetnek a titkára, és Gyuri rendszeresen eljátszotta azt, hogy a gazdasági kabinetnél nem ütközött a gazdasági miniszterekkel, hanem hagyta, hogy ott megszülessen egy döntés, cserébe magán a kormányülésen zsebből egy teljesen azzal ellentétes előterjesztést előhúzott, és ezzel egy olyan vitát provokált, ami már vita lezajlott és eldőlt a gazdasági kabinet előtt, de ekkor újrakezdődött, hiszen még egyszer mondom egy teljesen ellentétes álláspont került napirendre.

Az igazság az, hogy Gyuri, és volt azért támogatója, például Kádár Béla, nem egy megszorításban gondolkodott a gazdasági rendszerváltoztatást illetően, hanem egy ilyen kifejezetlen erőltetett gazdasági növekedést erőltető gazdaságpolitikában. Rabár Ferenc viszont egy egyértelműen egy restriktív gazdaságpolitikát képviselt, ebben egyébként partnert talált Surányi Gyuriban, a jegybank elnökében, és bizony nagyon gyakran közöttük félelmetes, néha személyeskedést sem nélkülöző gazdaságpolitikai vita alakult ki. Ráadásul egy olyan miniszterelnök vezetésével, aki nem volt közgazdász, tehát ő néha csak a fejét kapkodta, és ezért nagyon gyakran dühös is volt, hogy ez miért nem dől el a gazdasági kabinetnél.

Ugyanis gazdasági kabinet nagyon hamar kialakult, mint döntés-előkészítő szervezet, vagy testület, a gazdasági miniszterek, tehát ipari és kereskedelmi miniszter, pénzügyminiszter, nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, és Matolcsy Gyuri részvételével, ami aztán később kibővült munkaügyi miniszterrel, közlekedési miniszterrel, tehát a humán tárcák kivételével azért ezek is később csatlakoztak, plusz még a földművelésügyi miniszter is. Ahogy említettem sajnálatos módon a döntés-előkészítés az elején nagyon amatőr volt, és ezért is volt az, hogy kormányülések nagyon elhúzodtak, és még egy dolog szerepet játszott ebben. Antall József, főleg az elején a koalíciós egyeztetést is ráengedte a kormányülésekre.

Ha belegondolunk, a kormány tagja volt a koalíciós pártnak, mindegyik pártnak az elnöke. Surján Laci népjóléti miniszterként, a kereszténydemokrata néppárt elnöke ott ül a kormányülésen. Nagy Ferenc József, földművelésügyi miniszter, kisgazdapárt elnöke ott ül a kormányülésen.

Direkt provokálja őket Antall József pártpolitikai oldalról is, hogy úgy szülessenek meg a döntések, hogy nem csak kormánydöntés, hanem koalíciós döntés is születik, hiszen amikor ők is hozzászólhatnak és megszavazzák, egyben azt jelenti, hogy a kereszténydemokrata néppárt és a kisgazdapárt is egyetért azzal az eldöntött kormánydöntéssel. Tehát nem kell külön koalíciós egyeztetés. Éppen ezért bőven engedi azt, hogy a miniszterek hosszan beszéljenek, többször hozzászóljanak, akár politikusként is, tehát nem csak az adott tárca vezetőjeként.

És ennek köszönhetően aztán viszont, ha megszületik a döntés, akkor ahhoz már ragaszkodik, hogy ahhoz mindenkinek tartania kell magát. Ha miniszter, ha koalíciós párt elnöke, ez a kormánydöntést utána már nem vitathatja, még akkor sem, ha netán előtte más véleményen volt, hiszen megszületett a döntés. A másik sajátossága, hogy ezekben az esetekben általában szavazás is történik.

A miniszterelnök nem szavaz. Ő csak akkor szavaz, és akkor is nagyon ritkán fordult elő, hogyha egyenlő a szavazatarány. Akkor is inkább azt mondja, hogy vitassuk tovább, és győzze meg az egyik csapat a másikat.

Tehát dőljön el, anélkül, hogy ő szavazna, illetve mindig azt mondja, hogy az ő szavazata a többségi szavazat mellett van. Tehát ő látványosan soha nem szavaz mellette. Az más kérdés, hogyha olyan napirendi pontra kerül sor, ami számára politikailag nagyon fontos volt, akkor eltérően egyéb napirendi pontoknál, ahol mindig a végén szólt csak hozzá, és foglalta össze a vita eredményét, akkor elsőnek szólt hozzá, és próbálta úgy irányítani, és úgy vezetni a vitát föl, hogy lehetőleg az ő álláspontja jusson érvényre.

Tehát azért a miniszterelnöki primátus azért mégiscsak valahol érvényre jutott, de nem erőszakkal ezt szeretném hangsúlyozni. Tehát soha nem élt vissza azzal az alkotmányjogi helyzettel, hogy ő az első, az egyenlők között, és tőle függ mindenkinek a léte és sorsa. A kormányülések, még egyszer mondom, nagyon hosszúak.

Miniszterek nagyon nehezen viselik. Éppen ezért például elenged olyan humort egy bizonyos idő után, hogy látom, hogy a kormányon belül a munkamegosztás érvényesül már, mert most más miniszterek aludtak el, mint legutoljára. Tehát tesz ilyen pikírt megjegyzéseket.

Egyébként hallatlanul jó humora volt. Kifejezetten egy ilyen szarkasztikus humora, ami igazából ilyen kisebb környezetben, vagy stábülésen, vagy pedig kormányülésen jött ki. Egyébként a munkamódszere Antall Józsefnek az volt, hogy általában olyan 8:45-9:00-re járt be.

Addig ő a napi sajtót elolvasta a kocsiban, befelé jövet, és napközben általában a miniszterelnöki funkcióval kapcsolatos feladatokat látta el, vagy kormányülés vezetés, vagy a parlamentben beült, és ott. És általában 8 órakor kellett a legszűkebb stábnak megjelenni nála, amibe én is beletartoztam. Ebbe beletartozott a kabinetfőnök, a helyettese, a másik helyettes, illetőleg a titkárság vezetője, nagy ritkán a szóvivő is, illetőleg egy idő után javaslatunkra azért a szóvivő is, aki először László Balázs volt, később pedig Juhász Judit.

És meg kellett nézni a tévéhíradót, akkor még 8 órakor volt a királyi tévében a tévéhíradó. Ő akkor közben megvacsorázott, kommentálta végig a híreket, mind a belpolitika, mind a külpolitikai híreket. Utána megbeszéltük, hogy mik voltak az események aznap, milyen feladatok lesznek másnap.

És utána általában fél tíz-tízkor feloszlatta a stábot, mondta, hogy lehet hazamenni, Jóska, te maradj. Ez rám vonatkozott, és ennek köszönhetően gyakorlatilag én utána még általában éjfélig, fél egyig vele maradtam négy szem közt. Ugyanis meg kellett várni a Napzárta című műsort is, ami hát enyhén szólva egy ellenzéki beállítású műsor volt abban az időszakban.

Ott kellett ülnöm a telefon mellett, és ha olyan hangzott el, akkor azonnal korrigálnom kellett és be kellett telefonálnom az adott műsorba. De megmondom őszintén, hogy miközben két kicsi gyermek, illetve a 91. szeptemberétől kezdődően már három kicsi gyermek várt otthon feleségemmel együtt, ennek ellenére nagyon élveztem ezeket az éjszakai négy szem közti beszélgetéseket.

Ugyanis ekkor gyerekkorától kezdve nagyon sok mindenről mesélt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én tanácsadója voltam, függetlenül attól, hogy megosztott velem nagyon bizalmas kormányzati döntéseket is, illetve elképzeléseket is. Inkább hallgatósága voltam.

Az más kérdés, hogy mindig nézte a reakciómat, és hogyha észlelte a mimikámon, hogy valamivel kapcsolatban véleményem van, akkor azonnal mondta, “na mondd.” Az más kérdés, hogy vagy megfogadta, vagy nem fogadta meg. Tehát ezért mondom, nem tanácsadója voltam, hallgatósága, akivel ő a legbizalmasabb dolgait is megosztotta.

Visszatérve viszont a média dologra, mert ez egy nagyon fontos része az Antall-i időszaknak. Tehát ahogy említettem, Hankiss és Gombár Csurka javaslatára kinevezésre kerül, kormányülés van. Megkér Antall József, hogy miután ő nevezte, vagy ő javaslatára történik a kinevezés, kérjem meg a két urat, hogy fáradjon át hozzá is, mert szeretne nekik gratulálni.

Az átfáradás arra vonatkozik, hogy Göncz Árpád a parlament metró felőli oldalán székel, ott van a hivatala és a hivatali szobája. A miniszterelnöki rész pedig a túlsó végén van a parlamentnek, a 17-es kapunál. Tehát valóban át kell sétálni egy elég hosszú folyosón a miniszterelnökhöz.

Én beszólok a kormányülésen, amikor megérkezünk, megszakítjuk a kormányülést, bemegyünk 4-en, tehát nyolcszemközt a miniszterelnöki szobába, ahol kiderült számomra, hogy Hankiss Elemér egy régi ismerettség lehet, mert „szervusz, Jóska, szervusz, Elemér”, így történik a köszöntés. Gombárral viszont ez egy nem egy közvetlen, mert jó napot kívánok. Jó napot kívánok a kézfogásnál.

Leülünk két oldalra az ovális asztalnál, ahol Elemér a szokásos stílusában kicsit hadarva, sajátos hangszínével elkezd fecsegni szó szerint, mint egy jó ismerős, régi ismerős előtt, és egyszer csak megszólal, hogy „mondd Jóska, mit vársz tőlünk.” És Antall meglepődik, és nem válaszol semmit, ezért Hankiss újra megismétli, hogy „hát itt vagyunk négy szem közt kvázi, nyolc, de hát négy szem közt, nyugodtan elmondhatod, hogy mit vársz tőlünk.” Megvallom őszintén nekem is ekkor esik le, hogy hát valószínű arra gondol, hogy most itt lehet azt kérni, hogy támogasd a kormányt, vagy bármi.

Antall József a következőt mondja: “Nézd Elemér, én azt várom tőletek, hogy csak objektív dolgokat mondjatok. Ha valamit rosszul csinálunk, akkor mondjátok meg, de ha valami jót, akkor azt is.”

És erre láthatóan a két úr van ledöbbenve, mert nem erre számítottak ők, arra számítottak, hogy most itt valami smúzolás történik majd a miniszterelnök részéről. Semmi ilyesmi, Antall József meg is köszöni, és mondja, hogy kormányülés van, ne haragudjatok, megyek vissza, kezet fog a két úrral, a két úr még akkor se kijózanodva elbúcsúzik, és elmegy. Igen ám, ezt követően viszont Antall József azzal szembesül, hogy bármi rosszat csinál, vagy vélt rosszat csinál a kormány, az elhangzik a magyar televízióban és a magyar közszolgálati rádióban.

Ha valami jó történik, az viszont nem. Ez őt érthető módon kellően zavarja, néha próbálja is emlékeztetni a két elnököt, hogy “hát urak, nem ebben maradtunk, én várnám azt is, hogy valami pozitívum is hangozzon el a kormány ténykedése kapcsán”, hiszen azért bizonyos események megtörténnek, gondoljunk akár a Varsói szerződés megszűnésére, gondoljunk akár a KGST megszűnésére, ami mind a kettő magyar javaslatra szűnik meg. A Varsói szerződés megszűnése például egy nagyon érdekes történet, sajnos a Blokád című film nem azt a jelenetet dolgozza föl, ami szerintem egy sokkal látványosabb lehetne és egy érdekesebb, ugyanis 90. június 7-én kerül sor a Varsói szerződés politikai tanácsadó testületének utolsó ülésére. Ezt akkor még nem lehet tudni, de ez az utolsó ülés, amire a legmagasabb szinten képviseltetik maguk a tagországok, Magyarországot is, Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök, és elvileg a külügyminiszternek kellene képviselni, de ő ekkor Koppenhágában egy nemzetközi tanácskozáson van, utána Párizsban ír alá valami nemzetközi egyezményt, és rögtön utána Brüsszelbe megy tárgyalni, helyette Somogyi Ferenc külügyi államtitkár vesz részt ezen a tárgyaláson, és plusz Für Lajos is elmegy, mint honvédelmi miniszter, hiszen a szovjetek kezdeményezik azt, hogy másnap legyen egy kétoldalú tárgyalás, aminek a tárgya részben a csapatkivonás, részben pedig gazdasági kérdések, és éppen ezért Matolcsy Gyuri is a delegáció tagja lesz. És a rotációs alapon elnökölnek az egyes tárgyalódelegáció vezetők.

Antall József egy olyan tárgyaló határozati javaslattal megy ki. A hivatalos tárgyalás úgy szól, hogy a Varsói szerződés megreformálása, a magyar határozati javaslat pedig az, hogy nem megreformálás, hanem lényegében megszüntetése a Varsói szerződésnek. És próbálunk ehhez társpartnert szerezni a lengyelek és a csehek, Havel és Walesa személyében.

A csehek még első nap úgy, ahogy támogatnak is bennünket, de amikor eldől, hogy mi legyen a hivatalos elfogadandó határozati javaslat, akkor ők is visszakoznak. Viszont a sors kegye azt adja, hogy az utolsó napnak a levezető elnöke Antall József Magyarország képviselője, aki előtt ott van a hivatalos határozati javaslat, amit a külügyminiszterek már jóvá hagytak, azt kellene fölolvasni, de ott van mellette az elutasított magyar határozati javaslat, és ő úgy dönt, hogy nem a hivatalosat olvassa föl, hanem a magyar határozati javaslatot. Döbbent csend a teremben.

Arra gondol, hogy ha nagy botrány van belőle, maximum azt mondja, hogy “bocs, tévedtem, mert itt volt előttem a két papír, összetévesztettem.” Mindenki Gorbacsovra néz. Még egyszer hangsúlyozom, megáll a levegő a teremben, és Gorbacsov azt mondja, hogy „Da, khorosho.”

És lényegében ekkor indul meg lényegében az a Varsói Szerződés megszüntetésére vonatkozó tárgyalás sorozat, ami aztán egy év múlva később meg is történik, és felszámolásra kerül a Varsói szerződés. Antall meséli később, mondta nekem is, hogy nem tudja, hogy Gorbacsov vagy aludt közben, vagy nem figyelt oda, vagy pedig valóban tudatosan bólintott rá, és mondta azt, hogy „Da, khorosho”. Ez, mondjuk, történelem szempontjából lényegtelen kimondásra kerül a jóváhagyás, és lényegében az első szöget sikerül, ahogy a Blokád című filmben is elhangzik, a Varsói szerződés koporsójába ezzel beütni.

De a KGST felszámolását is Magyarország kezdeményezi. Na most mindez igazából az akkori közszolgálati magyar televízióban és magyar rádióban igazából nem hangzik el. Tehát a magyar társadalom nem szembesül azzal, hogy a Magyarország olyan jelentős történelmi lépéseket tesz meg, amire nagyon régóta várt mindenki, legalábbis az ország többsége, vagy a lakosság többsége Magyarországon.

De egyéb dolgokat is lehetne mondani, amelyek igazából nem hangoznak el. Antall Józsefet ez érthető módon kellően irritálja és zavarja. Éppen ezért ráadásul van még egy konfliktus, ami a magyar televízióval kapcsolatban kialakul.

Azt tudni kell, hogy nincs médiatörvény, ez köszönhető a kerekasztal tárgyalások illetékes bizottságán Haraszti Miklósék tevékenységének, és éppen ezért elindul egy olyan új törvény, médiatörvény alkotás, amit azt mondja, a kormány hozzájárul ahhoz, hogy változtassunk a szokásos jogalkotási menetrenden. Nem a kormány fogja kidolgozni a törvény tervezetét, hanem jöjjön létre egy ad-hoc média albizottság parlamenti képviselőkből, mi megadjuk hozzá a szakmai segítséget, az IM ad egy kollégát egyébként kodifikátorként, és ez az albizottság dolgozza ki az új médiatörvény tervezetét, ahogy ők ki akarják dolgozni. Több mint két és fél évig dolgoznak a dolgon, végül talán közismert az, hogy megbukik ez a médiatörvény tervezet, és nem lesz belőle semmi, ráadásul úgy, hogy egy igen szavazatot sem kap, mert amikor érezné azt, hogy az ellenzék nem áll mellé, akkor Antall kérésére a kormánypárti képviselők tartózkodnak a szavazásnál, és lényegében nulla szavazattal megbukik ez a törvény.

Igen, ám de ennek van annyi előzménye, hogy Hankiss Elemér elfogad egy fél éves amerikai tanári ösztöndíj állást, és anélkül, hogy szólna és tájékoztatná a kormányt, ő kiutazik az Egyesült Államokba, és teljes elnöki jogkörrel intendánsnak kinevezi Bányait, az akkori tévének egyik prominens személyiségét, akiről közismert, hogy az SZDSZ-hez politikailag nagyon szoros szálak kötik. Most ennek két problémája van az egész eseménysornak. Az első, hogy ekkor még a Magyar Televízió és a Magyar Rádió is országos hatáskörű szerv.

Tehát kormány közvetlen irányítás alatt áll, szabadságra is csak úgy lehet elmenni vezetőnek, hogy engedélyt kér valaki, és bejelenti a miniszterelnöknek. Ezt Hankiss Elemér elmulasztja. Mondom, már kinn van Amerikában, amikor megtudjuk, hogy ő fél évre itt hagyta a Magyar Televíziót, és hogy milyen kinevezést eszközölt.

A másik probléma pedig az, hogy nem csak Bányai személye, hanem ilyen pozíció a Magyar Televízió szervezeti és-működési szabályzatában, hogy intendáns, nincs. Tehát ő egy olyan pozícióra nevez ki valakit, teljes elnöki jogkörrel, ami nem létezik. Mi ezt jelezzük Hankiss Elemérnek, akit haza is rendelünk Amerikából, aki vérig van sértődve ezért természetesen, és kikéri magának, hogy hogy mertük ezt megtenni.

Természetesen ennek a jó hírnek a közlése is rám marad, mint feladat. Ennek ellenére hazajön, elkezdünk egy egyeztetést a szervezeti és-működési szabályzatról, és megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy alelnökök legyenek, így is alakítjuk ki velük együtt a tévésekkel a szervezeti és-működési szabályzatot, és Antall József javaslatot tesz három alelnök kinevezésére, az egyik közöttük Bányai ráadásul. Tehát még azt a gesztust is megteszi.

Vitray a másik, illetőleg Chrudinák Alajos lenne a harmadik. És Göncz Árpád ezt a kinevezést nem fogadja el, nem írja alá a kinevezéseket, miközben az alkotmány szerint ez egy miniszterelnöki ellenjegyzéshez kötött valami. Most nem akarok közjogi előadást tartani, de azt tudni kell, hogy személyi javaslat esetében, ami ráadásul javaslatot tevő kinevező részéről ellenjegyzéshez kötött, ebben a köztársasági elnöknek egy feladata van, aláírni a kinevezést.

Göncz Árpád viszont ezt nem teszi meg, és lényegében ez az első olyan közjogi aktus a médiaháború kialakulásánál, ami elindítja aztán később azt a folyamatot, ami teljesen elmérgesíti a miniszterelnök és a köztársasági elnöki személyes, valamikori baráti kapcsolatot is. Közben van azért olyan esemény is, Hanta József például kitalálja, hogy a visegrádi történelmi együttműködés keretében itt Csehszlovákia, akkor még Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország kössön egy visegrádi hármak együttműködési megállapodást, aminek ünnepélyes aláírására ugyanúgy Visegrádon kerüljön sor. Göncz Árpád tanácsadói elkezdik nehezményezni, hogy ezt miért nem Göncz Árpád fogja aláírni Magyarország részéről, amikor Havel és Walesa, tehát a két elnök fogja aláírni, elfelejtve azt, hogy mind a két másik országban teljesen más a közjogi felállás.

Magyarországon a végrehajtói hatalom feje az a miniszterelnök, nem a köztársasági elnök. Az alkotmányjogi helyzete a köztársasági elnöknek, most nagyon durva lesz, amit fogok mondani, egy díszpinty. Egy nagyon gyenge köztársasági elnöki jogkörrel rendelkező valaki, hiszen majdnem minden miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzéshez van kötve, önálló hatásköre szinte alig van a köztársasági elnöknek.

Éppen ezért nyilvánvaló, hogy ezt a közjogi nemzetközi aktust a miniszterelnöknek, a végrehajtói hatalom fejének kell aláírnia a miniszterelnöknek. Azonban mondom, a köztársasági elnököt próbálják kicsit háttérből mozgatni, hogy ő tiltakozzon ez ellen. Elnök úr tesz is egy kis lépést ez irányában, ugyanis azt is tudni kell, hogy Antall József nem jogász, de Göncz Árpád jogvégzett személy.

Tehát jogi affinitása azért van a dologhoz. Becsületére legyen mondva, hogy ezt azért mégsem nagyon szorgalmazza, miközben a napi sajtóban ez óriási hullámokat kelt, hogy Antall József, a miniszterelnök megalázza a köztársasági elnököt, tehát próbálnak még nagyobb konfliktust kelteni a két közjogi méltóság között. Antall József ezt ráadásul még úgy oldja föl, hogy kitalálja, hogy a hivatalos megállapodás mellett szülessen egy ilyen emlékdokumentum, egy ilyen díszoklevél, amit viszont már kéri, hogy a köztársasági elnök írjon alá a magyar fél oldaláról, és Göncz Árpád nagyon boldog, és ezt alá is írja.

Tehát így gyakorlatilag ez a konfliktus, azt kell mondanom, hogy békés úton kerül megoldásra, miközben azért még egyszer hangsúlyozom, itt nagyon heves indulatok keltődnek a média és sajtó által.